Az északi határ mentén tűnt fel az a nagyobb ork horda.

Véres fegyvereiken és teli társzekereiken látszott, már számos csatán vannak túl. Basilea túl messze van ilyenkor, hogy gyors segítség érkezhessen Osogolth városállamait megsegíteni, bár gyakorlatilag kliens királysága az angyalok által támogatott nagyszerű birodalomnak. Nem maradt más hátra, a helyi sereg egyedül szállt szembe a zöldbőrűekkel. Mivel számbeli fölényben voltak az átokfajzatok, a felperzselt föld taktikáját követve, folyamatosan visszahúzódva, bele-belemartak a nagyobb seregbe, és déli irányba kiürítették a tartományokat.

Az orkok megelégelve ezt, élesen keletre fordultak, és meglepetésszerűen lecsaptak Alkinosozoriaknaz városára. Számolatlanul ölték a lakosokat, kifosztották a templomokat és tornyokat, majd tovább haladtak keletre.

Ekkor nem várt segítség érkezett. Mikor egy hegylánc miatt a tengerhez közel értek az orkok – az emberekkel a nyomukban – egy erős törpe sereg bújt ki a föld alól. Emberekkel egyesített erejük elég volt a zöldbőrűek megtöréséhez, az átkozottak majdnem teljes serege elpusztult, alig a negyedük menekült vissza északra, hátrahagyva értékes rakományát.

Az emberek még a csata előtt megígérték a törpöknek, hogy igazságosan megosztoznak velük a rabolt kincseken. A törpöknek azonban mindig más az igazság. Vezérük úgy gondolta, az orkok által Osogolth területén zsákmányolt kincsek is el lesznek osztva, - Alkinosozoriaknazban híres piac és ötvösműhelyek voltak, valamint a Körmágusoknak is volt egy rendháza itt - míg Ondoher, az embersereg kapitánya úgy gondolta, azok nem képezik alku tárgyát.

Mielőtt Ondoher más ajánlattal állhatott volna elő a törp hadúrnak, az kiviharzott a sátorból és mire egy lovas futár elérte a törpe tábort az új tanácskozás kérésével, a föld népe már teljes harci vértezetben indult az emberek felé. Valahonnan egy hajónyi tünde is csatlakozott hozzájuk, eléggé megdöbbentve az embereket.

Nem volt mit tenni, a fegyverek erejével kellett elosztani a zsákmányt.*

Julius 17-én, kb. 3 hét készülődés után, melynek volt első, második és harmadik fázisa, megtörtént az első Kings of War összecsapásom. Aztán egyből a második is.

Seregem a következő volt:

1 Horde Spear Phalanx

1 Regiment Foot Guard

1 Regiment Shield Wall

2 Troop Bowmen

2 Troop Knight

1 Ballista

1 Hero (Inf)

1 Banner Bearer (Inf)

A terv az volt, hogy a horda előremegy, magára vonja a figyelmet, a lovasok a széleken a földbe tapossák, ami csak szembejön, a ranged troopok nyomás alatt tartják a nagyobb ellenséges osztagokat, a két regiment meg ahol lehet, beszáll a közelharcba.

Sajnos az ellenfelem kicsit másképp gondolta a csata alakulását és a szabályokat is tanulnom kellett. Úgy gondoltam kisebb egységekkel majd manőverezgetek és oldalba kapom egységeit.

Első meccs:

Kill! küldetést dobtunk ki. Én választottam oldalt és a kezdemény is nálam volt. A két lovas a két szélen állt fel, középen az íjászok és a ballista álltak, a Shield Wall mellettük vett fel állást az őrtorony takarásában. Tőlük jobbra a Spear Phalanx indult előre, mögötte a Foot Guardokkal, a kapitánnyal és a zászlóssal. A jobb oldalon akartam áttörni, ebből tisztán látszott. A lovasok itt le is vettek egy törp bányász regimentet, majd a horda megtorpant az ágyú, a puskások és a tündék össztüzében. A Foot Guardok ekkor elindultak középre mögöttük, mivel a Shield Wall öszeomlott a törp horda csapásai alatt. A hordának pont volt ideje szembefordulni a bal oldali lovasokkal, akiknek a gyalogság kudarca után fel kellett adnia azt a tervét, hogy lerohanja a törp számszeríjászokat és a generálist. A roham lepattant, agyonütötték a lovakat is, nem csak a lovasokat a feldühödött liliputiak. Jobb oldalon a tündék közelharcban leverték a megfogyatkozott másik lovagi egységet is, ezzel kvázi el is dőlt a csata. Középen a lovasok segítségére sietett íjász alakulat is elhullott, vezére viszont nem tudta leverni a ballistámat. A Foot Guardok nem érték el a horda hátulját, mert zászlósa önfeláldozóan odavetette magát eléjük, meglepetésre két körig feltartva őket. A falanx horda összeszedte magát és leverte az ágyúját ellenfelemnek, de ezzel csak döntetlenre tudta menteni az állást. Ha 5 ponttal több esik le nálam már nem döntetlen.

A vesztes csata után mindkét sereg visszatért táborába, majd este az emberek tanácsa összeült. Bár Ondoher egy frontális támadást akart kivitelezni, a többi kapitány leszavazta. Ki akartak törni a törpe gyűrűből. Haza akartak jutni, nem érdekelte már őket semmi. Bár Ondoher biztatta őket, az orkok üldözéséből visszatért egységekkel legyőzhetik „ezeket a szakállas apróságokat” a visszatérő lovas parancsnok figyelmeztetett, a törpékhez is visszatértek az üldözésben részt vevő csapatok, sőt a föld alól hajnalban egy újabb bányász alakulat érkezett, vállukon hozva egy ágyút is. Nem maradt más választás át kellett törni a gyűrűjükön és haza kellett jutni. A törpök számítottak erre és ellentámadást indítottak. *

Invade! küldetést játszottunk másodiknak, az őrtornyot kitoltuk nekem jobb szélre, ezzel jelezve kicsit arrébb kerül sor a másik csatára, de alapvetően ugyanaz a hely. A törpök néhány kőkerítést építettek az éjjel állásaik elé, ide helyezték az ágyút és a puskásokat. Az emberek túl hamar támadtak, így az ágyút nem a legideálisabb helyen sikerült felállítani. A csatát arra használtam fel, hogy megnézzem mit ér a lovasság, ha rohamra indul magában. Semmit, kaptam meg a választ. Egy troop crosbowmen és a generális úgy agyonütötte a lovagjaimat a bal szélen, azt sem volt idejük kimondani papsajt. A jobb szélen meg agyon lettek lőve pikpakk. Középen a törpe horda megindult és Zirrian szóhasználatával élve mindenkire tépett még egy hátsó lyukat, aki szembejött. A balszárnyon a phalanx ugyan átjutott, de egyedül nem sok öröme volt benne.

2 az 5 vagy6 arányban vesztettem.

Összegzés:

Sajnos a meglepetés erejével tört rám a disordered szabály komolysága. Kis egységnél akár 3 seb esetén is, ha már 1 kockán hatost dobok, szinte biztos az elbizonytalanodás, és ott marad a pusztában az egység, hogy várjon még egy sortüzet. Aztán még egyet. Ez a része nem tetszett a játéknak. Vannak húszan, lelőnek hármat, és úgy gondolják az egységek, hogy á, nem megyek én oda rohamtávon belül hozzájuk, mert akkor megölném őket, inkább maradjunk itt, hogy le tudjanak lőni minket. És hiába van mögöttük a zászlós, meg a kapitány is, nincs semmi lehetőségük, hogy ezt megváltoztassák. Akkor minek kapitány? Minek a kis egység?

A ranged egységek kicsit felemásak. HA találnak, tudnak kellemetlenek lenni, de sajnos a ballistám 12 kör alatt csak egyszer talált. A lovasságom alapvetően jól teljesített az elején, bizakodtam is, aztán csalatkoztam.

Mindegy ez így működik, ezt kell szeretni. Az első meccsen volt egy jelentős hibám, nagyon előrevittem a shield wall regimentem, pont elérte a törpe elit horda és le is vette egy kör alatt. A lovasaim hiába értek el részsikert a jobb szélen, a bal szélen a lovasom nem tudta oldalba kapni legerősebb egységét, így ők is leestek. Nem volt átütő erő a seregemben, nem volt, amim felvette volna egyenlő eséllyel a harcot a két legerősebb törpe egységgel –a horda és az elf szövetségesek - egy-az-egyben, ezt utólag be kell vallanom. A csatát elbuktam mielőtt elkezdtem volna.

A játék viszont alapvetően tetszett. A szabályokat könnyű megtanulni, nincs túlbonyolítva. A hősöket kevésnek, gyengének érzem viszont, és ez a weavering szabály nagyon nem szimpatikus. Nagy egységeket kell hozni, csak azzal lehet haladni, úgy érzem. Legközelebbre a tapasztalatokkal felvértezve megyek. Növeljük a sereget 1500 pontra. Jön új egységtípus a seregbe, – warbeast ruleZ! - és a festés is folytatódik.

Hazaérve a sereg maradványaival Ondoher a Strategoszok Testülete előtt számolt be küldetéséről. Elmondta őszintén, mi volt az, amiben hibázott, mit tenne másképp. Engedélyt kért a tanácstól, hogy két évet kaphasson egy cellában, míg megírja hadtörténeti munkáját, hogy az utókor ne kövesse el azokat a hibákat, amiket ő vétett. A tanács ezt két nap mérlegelés után engedélyezte, bár a halálos ítélet ki lett mondva annyi élet elvesztegetéséért. Ondoher elfogadta az ítéletet.

Így született meg a most Alkinosozoriaknazi haditanácsok néven emlegetett összefoglaló katonai gyűjtemény első kötete, amit immár több mint négyszáz éve írnak folyamatosan az Osogolth városszövetség hadvezérei. Tudomásunk szerint Basilea könyvtárait leszámítva nincs a világon még egy ilyen gyűjtemény. Mai napig az első kötet az egyik legvaskosabb az összes közül. Ondoher közel 26 éven át írta, - ennek okáról a következő fejezetben írok bővebben - és olyan nagyszerű alvezérei írásai színezik, mint Fartakhis a Felderítő, akinek a lesvetésről írt megállapításai mai napig megállják a helyüket, vagy Fréolr lovasvezér munkája, ami terjedelmét tekintve ugyan csak egy fejezet, ugyanakkor a nehézlovasság ellátását biztosító személyzet sikeres munkájához szükséges feltételeket bemutató írása is tananyag mai napig a nemes ifjak katonai képzésében. *

* kivonatok Tudós Fredrics – A hadtudomány kialakulásáról című művéből