Miután Ondohert az Alkinosozoriaknaz elpusztulása utáni csaták következményeként várbörtönre és halálra ítélték, Osogolth körül megsűrűsödtek a viharfelhők. A törpök a várostól északra eső területeket kvázi irányításuk alá vonták, a város újjáépítése és újranépesítése lassabban haladt a tervezettnél, északon barbárok törtek be két ízben is, akiket ugyan sikerült visszaverni, de jelentős veszteségeket okoztak. Nyugaton ogrék gyűltek össze, nemrég Debrecenvár közelében nagy győzelmet arattak és hazafelé fosztogatva vonultak át a vidéken, délen pedig egy élőhalott horda tűnt elő a semmiből, megvert egy erős sereget, melyben 3 vezető strategos is meghalt, majd ismét eltűnt a semmibe.

Ekkor érkezett meg egy jelentős sereg orkokkal, goblinokkal és trollokkal a soraiban. sebtében összeállt egy elég népes sereg, de egy generális kellett az élére, akinek tapasztalata van az orkok ellen. Egy ilyen hadvezér volt akkor a birodalomban. A tanács maga elé kérette Ondohert és megbízta a sereg vezetésével. Siker esetén kegyelmet ígértek neki. Mivel semmi vesztenivalója nem volt, elfogadta a megbízatást. A sereggel erőltetett menetben indult a határ felé a fővárosból, miközben lehetőségeihez mérten közben azért igyekezett átszervezni a sereget. Fréolr személyében megtalálta azt a lovas felsőbb parancsnokot, akivel egyeztek nézetei és megfelelően tudtak együttműködni. A nehézlovasságot a kor szokásaitól eltérően nem kisebb egységbe, hanem egy erős ökölbe tömörítette, hogy egyetlen helyen törjön át, ne a megszokott romboló hatást érje el. A seregbe a körmágusoktól érkezett egy hatalmas bestia ami mintha az ősi idők krónikáiból lépett volna elő. Ondohernek fogalma sem volt, milyen varázslattal, vagy titkos paktummal került a seregébe ez a szörnyű teremtmény, de ahogy ránézett a három hatalmas tülökre, halott orkok százait vízionálta.

Alkinosozoriaknazt hamarabb érte el a felmentő sereg, mint a támadók, így elébe mentek a zöldbőrűeknek egészen a birodalom határáig. Ott  a régió védelmével megbízott Fartakhis csatlakozott hozzá felderítőivel, aki arról tájékoztatta a vezért, hogy az orkok egy kisebb különös fegyverzetű csoportja északnak indult láthatóan külön küldetéssel. Ondoher rögtön elküldte gyalogos elit harcosai egy részét északra. Tudta, hogy ez a regiment nagyon fog hiányozni a fősereg ellen, de nem engedhette meg, hogy a kisebb csapat valami külön úton elérhesse az egyelőre ismeretlen célját.*

Az előző posztban bemutatott asztalon játszottuk le múlt hét végén az emberek és orkok csatáit. Összesen három és fél csatát játszottunk, ebből háromban az emberek nyertek, a negyedik kb. döntetlen állásnál ért véget. Első nap 1000 a második nap 1650 pontból játszottunk. Mindkét nap két meccs volt, a vasárnapi első meccs nem került eldöntésre, Serinek menni kellett, István meg délután inkább újat kezdett Kaba ellen, míg én a szomszéd asztalon LotR SBG bemutatót tartottam. (Azok a bizonyos északra csatangolt orkok és lovagok.)

Seregeim:

Első nap, 1000 Pont:

Foot Guard Horda + Brew of Strenght –Minas Tirith Harcosok karddal

Knights Regiment + Brew of Haste - Minas Tirith Lovagok dárdával

Beast of War – Schleiss Triceratrops

Archer Regiment + Heart-seaking Chant - Minas Tirith Harcosok íjjal

Archer Troop – Gondori Felderítők

Hero - Minas Tirith kapitány

Banner Bearer - Minas Tirith Zászlós

Ahogy a sereg elérte a határköveket, az orkok már vártak a seregre. A goblinok kicsit késtek úgy látszott, de jelentős volt a troll kontingens a seregben őket féken tartani nem lehetett egyszerű feladat. Ondoher néhány lovagot azonnal visszaküldött a körmágusokhoz, erősítésért. A sereg éppen megfelelt az elvárásoknak, de ha megérkeznek az erősítések az ellenséghez, akkor egyértelmű lett volna az átokfajzatok fölénye.*

A csatatér jobb oldalán foglaltak helyet a gyalogos lovagok és ide állította a Bestiát is a vezér egy Zászlós irányítása alatt. A bal szélen egy erdőben foglaltak helyet a felderítők, mellettük a lovasság és maga a vezér, majd középen egy ősi kőkör takarásában a veterán íjászok.

A csata az íjászok nyílzáporával kezdődött. A veteránok egy ősi harci nóta szavaira engedték el nyilaikat – mely nem biztos, hogy úrihölgyek számára nem adott volna okot a pironkodásra - majd a felderítők is megsorozták az ellenséget. A csaták folyamán sokszor ugyanazt a csapatot célozták, és ez hatásosnak bizonyult. A horda lezárta a jobb oldali szorost a zöldek előtt, így a Bestia elindult a centrum felé. Sikeresen elpusztították az itt található erők először a Vadkanlovasokat, majd két regiment mindkét kezében roppant bárdokkal hadonászó orkot. A lovagoknak végül a teljes pusztulást elkerülendő vissza kellett vonulniuk, de a Kapitány és a Bestia legyőzte végül az Ork Főnököt is. A másik szorosban a Gyalogos Lovagok is nyerték a csatájukat, megfutamították támadóikat. Hatalmas győzelem volt ez! *

A csata végén a hátárt jelző 5 objektíva közül 3 az emberek kezén volt, és csak egy volt az orkokén, egy pedig árválkodott a csatatér stratégiailag lényegtelen távoli pontján. A kardok csatájában az emberek fölényesen vezettek, 1 halott osztag vs. 1 túlélő osztag. A végén már én sajnáltam Kabát és orkjait. Délután visszavágót játszottunk.

Másnap az Orkok ismét megpróbáltak áttörni. Az eredmény hasonló lett. Ismét fényes győzelmet arattak az emberek. A Bestia melynek neve három szarva után Trici lett ismét széttaposott mindent maga előtt. A csaták után a túlélő katonák szinte gyermeki örömmel kényeztették a hatalmas jószágot. Ondoher sátra előtt állva nézte ezt a néhol már komikus örömmámort. Örült, hogy a csapatai kezdenek elit jelleget ölteni. A két csata megviselte őket, de meg is edzette mind fegyelmüket, mind jellemüket. Bíztak egymásban és vezérükben és ami a legfőbb Osogolt földjére nem lépett idegen. A döntő csata azonban még hátravolt. Az orkok ismét erősítést kaptak, és a felderítők jelentették, a goblinok hajnalra megérkeznek, majd újabb nyugtalanító hír érkezett. Az egy hete elszakadt furcsa fegyverzetű orkok Tulisawraz hegyei felé igyekeztek. Elkerülték az erődöket, és tanyákat, egyenesen a hegy felé indultak. Egy óriást akartak szerezni ismerte fel a tábornok. Aggódott, hogy kevés lesz az erősítés amit küldött. Ha nem tudják őket a hegy lábánál a megerősített Dűn-ad-ainan tanyavilágban feltartóztatni, akkor még akár sikerrel is járhatnak.*

* kivonatok Tudós Fredrics – A hadtudomány kialakulásáról című művéből

Folytatás holnap! :)