Sok hűhó a semmiért.

Azt hiszik, van értelme annak, amit tesznek azon a kupac sárdarabon. Mintha lenne bármi esélyük változtatni a végeredményen. Azt hiszik, harcolnak, pedig csak acsarkodnak egymással, mint a barbár törzsek gyermekei. Szentül hiszi mind, az ő célja a legnemesebb vagy egyedül jogos. Ha megpróbálnánk tényekkel meggyőzni őket tévedésükről, akkor sem hinnék el. Reménytelenek.

A császár gyermekei mindig is ilyenek voltak. Naivak és mellette pökhendiek is. Uraik parancsára bárhova ugrottak régen is, mint a kutyák.

A valaha erős űrgárdisták saját erejüktől félve sorra öltik magukra a béklyókat. Ráadásul önként. Egyedül a farkasoknak van még valamennyi ereje, de ez is elmúlik hamarosan....

Orgyilkosaik sem értékesek. Igazán erős ellenfelet soha nem tudtak legyőzni, és még tulajdon szövetségeseik is megvetik őket.

A birodalmi gárdisták még rosszabbak. Őrült fanatikusok hajkurásszák őket, megnyerhetetlen csaták százaiba, mint a birkákat a vágóhídra. És ők még ráadásul gyengék is. Soha nem gondolkodtak, nem vontak kétségbe semmit. Ostoba bábok mind. Ráadásul még egymással is képesek harcolni, ha egy parancs félresiklik. Ami uraik szerint lojalitás és parancsfegyelem, az valójában öngyilkosság. Szerencsére nem tudják.

A Mars papjai hamis istenük hallani vélt hangja után szaladva bármilyen lényegtelen tudásmorzsára ugranak. Manipulálható bolondok. Gépszörnyeik akarat nélküli eszközök, akik önnön cél nélkül tengetik napjaikat. Szánalmas banda.

A zöldbőrűek ostoba, korcs faja még rosszabb. Maguktól rohannak előre, mint a lemmingek. Amelyik ork vezér már képes csatánként egy oldaltámadásra vezetni őket, máris kimagasló stratégának számít. Ha nem lennének ilyen rengetegen, még a birodalmi gárda is legyűrné őket. Undorító söpredék az egész fajuk.

Az eldák letűnt faja is megjelent a bolygón. Valaha övék volt a világegyetem, de méltatlanok voltak rá. Jó, hogy csatlakoztak ebbe a háborúba, így hamarabb kihalnak. A sötét testvéreikkel együtt. Még kapaszkodnak hajdani erejük utolsó szálaiba, de ezek fogynak és vékonyodnak. Hamarosan elnyeli őket is a semmi.

A nekronok sem számítanak. Még az eldák is képesek voltak őket legyőzni oly régen, mégis mitől féljünk akkor mi?

A Tau még a szánalomra sem méltó. Még a tudás megszerzésének lehetőségét is megtagadják maguktól. Mégis hogy lehetne erős valami, ami abban hisz, hogy mindenki egyenlő? Tévúton ténfergő szerencsétlenek.

A tiranidák, - ez a förtelem a létezés szövetén - sem számít. Ki kell húzni a méregfogát, aztán saját magát marcangolja szét. Ezek a bolondok meg úgy harcolnak ellene, mint az orkok ellen. A tömeget lövik, mikor egy orvosi szike precizitásával a vezéreit kell elpusztítani. Korcsok.

Khorne vérgőzös vadállatai, Nurgle élőhalott förtelmei és Slanesh torz szolgái sem számítanak. Lehet, hogy erősebbek a többieknél, de hozzánk képest mégis semmik! Ők is csak eszközök, saját céljaik is csupán illúziók, mind részei a Nagy Tervnek. Anélkül, hoyg tudnának róla.

Hagyjuk őket, küzdjenek csak, mint a vad világok gladiátorai. Eljön az idő, mikor lecsapunk közéjük, mint a fergeteg, mint a vad warpviharok. Mikorra kifárasztják egymás, kivéreztetik egymás legjobbjait akkor csapunk le rájuk, mindet elpusztítjuk és miénk lesz a bolygó mélyére rejtett tudás, melyről ők nem is tudják, hogy létezik.

Addig is készüljetek, bajnokai Tzeentchnek, Magnusnak fiai, hatalmas varázslói az elárult XV. Légiónak! Hamarosan miénk lesz a tudás, és akkor semmi sem állhat ellent nekünk.

Ám addig csak figyeljetek és tanuljatok. A tudás a miénk lesz!