A Kelet-Magyarországi Csapatverseny 8. – nyolcadik! – versenyét rendezték meg a hétvégén, Miskolcon.

Az előző versenyen Füzesabonyban játszottam is, a lenti sereggel értem el ötödik helyezést nyolc csapatból társaimmal. Arról sajnos időhiány miatt nem készült poszt, pedig abszolút megérdemelte volna a rendezvény.

1000 pontnyi Thousand Sons

A mostani kiírásra viszont nem jelentkeztem, az előző Gyűrűk Ura – Kings of War és terepépítés projektek nagyon sokat kivettek belőlem, nem lett volna teljes energiám a csapataimra. Úgy meg nem láttam értelmét a versenynek.

Ki viszont nem maradhattam a buliból. Minimális energiával ugyan, de besegítettem a szervezőknek, ezáltal beláttam a pakliba kicsit jobban. Erről írnék főként, milyennek is láttam a versenyt egy fél lépéssel bentebbről.

A verseny témájának kitalálása volt az első nehézség. Páros, vagy egyéni? Milyen küldetés? Index vagy Kódex? Ha kódex, hány nappal a verseny előtti megjelenésű az oké, melyik a nem jöhet kategória? Terep honnan lesz ezekhez? Ha lesz, hogy juttatjuk le. Ki segít szervezni? Ki nem lesz a törzsgárdából elérhető akkor?

És ez még csak a kiíráskori agyalás, semmi komoly nehézség nem merült fel, nincs gond amire válságmegoldás kell.

Végül meglett a kiírás, milyen küldetés, milyen kódexekkel. Lett terep, le is jutott, fel is rakták a nyolc kilenc asztalra. Grosh „ámerikában” utazgat most ugyan, de indulás előtti este még a sereglistákkal szöszölt a bepakolás helyett. Melyik van rendben, melyiknél nézett be valamit a versenyző. Az ellenőrzés úgy tudom komolyabb fennakadások nélkül ment, pár dolgot kellett csak pontosítani.

Aztán képbe kerültem én is „Éhes katona nem katona!” felkiáltással, hadtápos feladatkörben. Füzesabonyban is volt egy ember, aki csak a kajával foglalkozott, úgy gondoltam nem baj, ha van itt is egy ilyen. Zabásnak meg bármikor jó vagyok – nagyim is mindig mondja, ha elmegyek hozzá: Jó, hogy itt vagy, fiam! Kövér vagy, fiam! Egyél valamit, fiam! – szóval testhezálló feladat volt. Zirrian révén céges kedvezményünk is volt egy helyi pizzás étterembe.

Kiskorúbézoltán kollega a kávé- és üdítőosztás nemes feladatát vette magára, necron seregei irányítása helyett, így szomjas sem nagyon maradt senki. Valahonnan kis alkoholos is előkerült, jellemzően Loresh körül, szóval alakult a hangulat.

A meccsek is érdekesek voltak, volt itt minden. Gyakorlatilag necron és démon kivételével minden frakció. Birodalmi gárda, űrgárdista rendházak, káosz űrgárdista, ork, eldar, tyranida, dark eldar, minden, ami szem szájnak ingere.

Sok sereg teljesen festve, vagy legalább egyes osztagok festve, de ahogy Gery mondta, jó látni azt, hogy fordulóról-fordulóra mindig több a festett figura.

Lyman birodalmi gárdavezér tankjainak egy része

Elda hajók parkolnak - a Nálhi mestervilág harcosai készülnek a sortűzre

A Serrath vezette ork WAAAAGH! derékhada

Egy másik ork WAAGH!, amelynek tagjai fejükbe vették, hogy a pepita újra divatba jön - a Goff klán már csak ilyen

Zsuzsynidák - avagy Szabó Pisti serege Vodás színekben

A Chavanidák szeretik a konzervet is - Fedák világ Ultramarinjai veszélyben

Karcsynidák konzervnyitó nélkül - a lovagtor végül elmaradt

A bitzpiac természetesen most is kinyitott valamelyest, ment a csencselés a maradék cuccokkal.

A csaták pedig olyanok voltak amilyenekre számítani lehetett. Voltak nagyon egyoldalú csaták, szoros döntetlenek, olyan meccsek ahol 1 ponton múlt a győzelem, vagy a hátrányban lévő játékos a végén elérte, hogy a támadó pontokat veszítsen. A Györkei klán, mint versenybíró sem volt kénytelen beleszólni a meccsekbe annyiszor, mint én gondoltam volna előre, de akadt olyan azért, hogy a nyolc asztalból egyszerre háromnál kellett volna a jelenlétük. Általában LoS dolgok tisztázásában kellett a segítség. Vitás eset volt, veszekedős amennyire tudom nem.

Ezek mellett jókat is beszélgettünk – pl.: Kiskorúbézoltánnal a légió és rendház szavak közti különbségről - a meccsek közt és követően is. Mentek a ki mit, hogy hozna másképpen, ki mit fog venni-festeni a következő fordulóra egyeztetések.

Végül a nyíregyházi Dicsőséges Keleti Front vitte haza a serleget a győzelemért, magabiztos fölénnyel.

A Dicsőséges Keleti Front végül méltónak bizonyult a nevéhez

Én remekül éreztem magam a versenyen a partvonal mellett is. A következő fordulóra remélem, tudok menni játékosként, és igen, szeretnék teljesen festett sereggel kiállni megint. Már csak azért is, mert a nyavalyás bolhások nyertek csapatban most, ráadásul szépen festett figurákkal, és ezt nem tűrhetem hosszú távon!

Ám ez még a jövő története.

Addig is éljen a KMCS, haljon az Istencsászár!