Nomen est omen avagy az első világháborús projektem kezdete
Mint azt jó páran bizonyára olvastátok, Zirian hobbitárs kihívott egy versenyre a blogján. Apropója az, hogy a Strelets új, első világháborús magyar huszár szettel jött ki aminek nagyon jó a minősége.
A kihívás tárgya, hogy ki kell festenem egy doboznyi magyart a hó végére. A versenyt instant bukom, mert nekem a június sajnos/hálaistennek megint nagyon zsúfolt. Sajnos, mert nem tudok makettre sok időt fordítani, de hálaistennek, mert más kellemes elfoglaltságok jöttek-jönnek be.
A három doboznyi megérkezett figura
-ezúton is köszönet Kocsis Sanyiéknak a Makettshop-nál a kedvességért
Először is, a hónapban megvolt a szóbeli történelem emelet érettségim. Visszamegyek befejezni a fősulit, de ehhez kell egy újrafelvételi, annak meg 1 tárgyból az emelt érettségi a feltétele. Evidens volt, hogy a történelem lesz az. Sokat készültem rá, és a szóbelin sikerült kihúznom a kedvenc tételem, Caesar és Augustus uralkodói módszereinek összehasonlítása. Eredmény hónap végén, jóra számítok.
Holnap megyek legénybúcsúba pajtásnak, amit nagyrészt én szerveztem, - nem kevés idővel és energiával - aztán jövő hétvégén megyünk sógoromékhoz, unokahugi nyolcadik születésnapját ünnepelni. A hó utolsó hétvégéjén pedig az esküvő lesz fent említett havernak, ahol én leszek a vőfély. Közben be kell járni dolgozni is, illetve a hétköznapok is vannak, szóval minimális energiám lesz csak a hobbira.
Ami lesz, az viszont az első világháborús projektre megy majd el.
Miért is kezdek bele még egy korszakba? Mert a név kötelez. A keresztnevem Gábor, és ezt azért kaptam édesapámtól, mert az ő nagyapjának, Kocsis Gábornak 7 gyermeke volt, mind leány. Így a Kocsis nevet nem volt, aki továbbvigye. Én azért lettem Gábor, hogy legalább a keresztnév megmaradjon a családban.
A dolgot mellékszálként színesíti az, hogy édesapám és nagyapám is Gyula. Mikor már nagyon várós volt, hogy megszülessen az öcsém és arról volt szó, mi legyen a neve, ha fiú lesz, és repkedtek a mindenféle keresztnevek az asztalnál, én egyszer csak mind a négy életévemmel felálltam a székre, az asztalra csaptam és annyit mondtam:
- Márpedig az én öcsém Gyula lesz! Ha már én nem lehettem az…
Mindenki rám nézett és elnémult. Másik nagyapám, aki nem Gyula volt szólalt meg először:
- Egyébként meg igaza van a gyereknek.
Hogy tényleg így volt-e pontosan, nem tudom, mindenesetre így meséljük a családi legendáriumban. J
A legviccesebb pedig az volt, mikor már nagyobb gyerekként nyaraltunk nagymamámnál és lementünk a boltba. Az eladó bácsi meglátott és köszöntött engem:
- Szervusz Gyuszikám – mert ugye az elsőszülött kapja az apa és nagyapa nevét, majd tesómhoz fordult - és neked is szervusz Gyuszikám… - mert őt meg tudta hogy Gyulának hívják. Ekkor viszont indult a pufferelés, hogy de mindettő nem lehet Gyula! És akkor nekiálltak találgatni melyikünk a nem Gyula. Mi meg csak somolyogtunk öcsémmel, de meg nem szólaltunk volna. Volt, amikor két-három bácsi egész komolyan összeveszett azon melyikünk melyik!
Azért lényeges ez most, mert ez a dédapám huszár volt és szolgált az első világháború alatt. Méghozzá titkos futárként. Fényképem nincs jelenleg róla, de amint ki tudok menni nagyimhoz, áttúrjuk a szekrényeket. Múlt heti telefonbeszélgetésünk alatt pedig kiderült az is, hogy nagyim egyik unokatestvére is huszár volt, - dédapám unokaöccse – és ő is szolgált az első világháború alatt. Ő viszont nem élte túl, meghalt a Limanovai csata előtt az egyik mocsárvidéken, ütközetben. Róla is vannak képek és iratok vélhetőleg.
Egy egészen remek összefoglaló a Limanovai csatáról
Remélem sikerül kinyomoznom melyik ezredben szolgáltak, pontosan milyen harci cselekményekben vettek részt és hogyan.
Hirtelen rájöttem, mennyire keveset tudok erről a korszakról. Az, hogy tudom a római történelmet, ismerem a makedónokat, a száz éves háborút a kalandozásokat, a vikingeket és a második világháború távol-keleti frontját, remek dolog, de ha megtudom ki után neveztek el, hogy mit tett a hazámért, amiben élek, talán fontosabb, mint ezek együtt!
Karosszéktábornok posztja egy könyvről amit már beszereztem a témakörben,
ezúton is köszönöm az ajánlót
Elhatároztam hát, hogy ennek szentelek most egy nagyon jelentős részt a szabadidőmből. Utána olvasok a témának, egyenruháknak, csatáknak, hadvezéreknek, tehát magának a korszaknak.
Nagyon várom már, hogy teljes energiával tudjak erre a projektre koncentrálni.
Összefoglalva annyit tudok mondani: bocsánat Zirian, a júniusi kihívást ugyan nem tudom vállalni, de a korszakra szereztél egy állandó társat!
És a célt is ennek megfelelően módosítanám:
Menjünk fel az idei GamesDayre egy 1/72-es első világháborús keleti front bemutatóval, olyannal, ami képes más embereket is bevonzani ebbe a hihetetlenül mély és izgalmas témakörbe!
A fejlődést, a készülő asztalt, figurákat, illetve a csatákat pedig folyamatosan dokumentáljuk blogjainkon. Ready?
