Fejed, ha fő

Annyira elcsodálkoztam azon, hogy ötven forintért még lehet kapni komplett, új, celofánba csomagolt hanghordozót, hogy nem is gondolkodtam azon, kell-e ez nekem egyáltalán. Megvásároltam a kazettát, talán egy éve a Nemzeti Múzeummal szembeni zenei antikváriumban. Majd eljön az ideje. Bár hogy mikor fogom majd Martiny Lajos felvételeit hallgatni… Aztán mégis vagyis tényleg eljött az ideje, és az egész nagyon jópofa dolog, néha több is, mint jópofa. Például a kazetta B oldalán a Fejed, ha fő című dal. Előadja Barabás Sári, igazán szép hang, filmzene is lehetne, lemennek Kabosék a mulatóba, ahol épp ez a zene megy. Meglepő módon nemcsak előadóként, de szerzőként is Barabás Sári van feltüntetve a kísérő papíron, és kicsit szokatlan, hogy a zenekari betétnél az énekesnő áriázni kezd, szép, magas, tartott hangokat ereget, de aki tudja, ki volt Barabás Sári, ezen nem csodálkozik.

Én elég véletlenül tudom, hogy ki volt Barabás Sári, harminc évvel ezelőtt jelent meg egy CD a Glyndebourne-i fesztivál akkor ötvenéves jubileumára, amiről írtam ismertetőt, hogy vannak ám magyarok is a lemezen, László Magda énekel a Poppea megkoronázásában, és elég gyanús, hogy Sari Barabas az Ory grófjában magyar lehet. Kaptam egy olvasói ledorongolást, mi az, hogy gyanús, ez Barabás Sári, a magyar operajátszás egyik nagy és szép csillaga. Arról sejtelmem sem volt (talán a levél írójának sem), hogy Barabás Sári akkor még élt, München közelében lakott, szerencsére még jó sokáig, 2012-ben, kilencvennyolc éves korában halt meg. Hogy miért volt ez, ha nem is titok, de nem is elmesélt történet, tulajdonképpen soha nem derült ki számomra. Azóta sem.