Az egyéniség szerepe a történelemben

Zirc számára meghatározó tényező a ciszterci rend évszázados jelenléte. A gazdag történelmi és kulturális örökséggel rendelkező szerzetesközösségre nagy hatást gyakorolt a keresztény humanizmus szemlélete, a lélektani érzékenység, az egyén, a személyiség jelentőségének felismerése. „Isten megismeréséhez önmagad megismerése a lépcsőfok” – vallotta a rendalapító Szent Bernát. Ehhez a hagyományhoz kapcsolódva rendezte meg az MNMKK OSZK Zirci Ciszterci Műemlékkönyvtára és a Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport 2024. szeptember 26‒27-én tudományos konferenciáját, amely a 19. és 20. században élt személyek élettörténetét és személyiségét vizsgálva mutatta be, hogy az egyéni jellemvonások milyen hatással lehettek a történelem alakulására.

Az egyéniség szerepe a történelemben című konferencia résztvevői a könyvtár dísztermében, fotó: Bárány Zsófia

A konferenciát házigazdaként Németh Gábor igazgató köszöntötte, majd Lewalt-Jezierski Zoltán, az MNMKK OSZK főigazgatói kabinetjének vezetője nyitotta meg a rendezvényt. A plenáris előadást az ELTE BTK nyugalmazott tanára, Fábri Anna tartotta, aki elsősorban a családi tradíciók jellemformáló erejét világította meg a Teleki grófok 18. és 19. századi történetén keresztül. A politikai és kulturális életben meghatározó szerepet játszó família megkülönböztetett figyelmet fordított az ifjabb generációk oktatására. Az előadás bemutatta, hogy a család tagjai hogyan viszonyultak a pedagógiai kérdésekhez, és megállapította, hogy e téren a leggondosabb Teleki a magyarországi ág megalapítója, III. László volt. Az előadás végül részletesen elemezte Teleki Józsefnek, a Magyar Tudományos Akadémia első elnökének életújtát, és bizonyította: a családi hagyomány fontos szerepet játszott abban, hogy az egyenlőségeszme és az arisztokráciaellenesség korában az aufklérista-konzervatív gróf kiemelkedő jelentőségű (bár napjainkban talán nem kellően méltányolt) életművet volt képes létrehozni.

Bárány Zsófia, az MNMKK OSZK Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport munkatársa Lonovics József csanádi püspök személyiségét vizsgálta, aki 1840–1841-ben diplomáciai tárgyalásokat folytatott Rómában XVI. Gergely pápával a vegyes házasságok intézményéről. Amellett érvelt, hogy az eleve egyenlőtlen felek közötti tárgyalássorozat sikerében komoly szerepet játszott a magyar püspök egyénisége, aki ‒ élve a pápától kapott felhatalmazással ‒ nyíltan feltárta a magyarországi problémákat. Az előadás a kiküldetésről fennmaradt napló, hivatalos és baráti levelezések, valamint egyéb, elsősorban fiatalkori dokumentumok alapján elemezte Lonovics személyiségét, bemutatva, hogy egy főpap is lehet dühös, elkeseredett, meghatódott vagy éppen humoros.
A szintén a sajtótörténeti kutatócsoportot képviselő Dede Franciska egy különleges 19. századi női személyiséget állított reflektorfénybe: Metternich-Sándor Paulina hercegné a nagyhatalmú Clemens von Metternich kancellár unokája és az extravangáns viselkedéséről ismert Sándor Móric gróf, az „ördöglovas” leánya volt. Miután férje (és nagybátya) nagykövet lett, majdnem egy évtizedig reprezentált III. Napóleon francia császár udvarában, később pedig Bécs társasági életének lett különleges alakja, aki számos művészi alkotást inspirált. Az előadás elsősorban személyes forrásokon keresztül világította meg a hercegné személyiségét, illetve a külvilág által róla alkotott ‒ sokszor szélsőségesen polarizált ‒ képeit.
A Veritas Intézet munkatársa, Schwarczwölder Ádám Széll Kálmán portréját rajzolta meg, akit a kortársak nagy többsége rendkívül hiú, viszont szilárd elvi meggyőződésű, konciliáns és kompromisszumkereső, a nyílt konfliktust lehetőleg kerülő, de a magasabb szempontokból soha nem engedő államférfinek ítélt. Az előadás szerint a politikust pontosan ezek a jellemvonásai tették alkalmassá a miniszterelnöki szerepre 1899 elején, amikor Ferenc Józsefnek lojális, de kompromisszumképes jelöltre volt szüksége. Lemondásának körülményei ‒ parlamenti obstrukció és exlex ‒ ugyan nagyon hasonlítottak elődje, a merev és alkudozásra képtelen Bánffy Dezső bukásához, ám az előadó meggyőzően érvelt amellett, hogy az egyes konkrét ügyek miatt kialakuló politikai válsághelyzetek feloldásához igenis más-más politikusi karakterek szükségesek.
Paál Vince, az NMHH Médiatudományi Intézetének munkatársa egy ma már kevésbé ismert, ugyanakkor a saját korában rendkívül befolyásos politikust mutatott be. A német származású evangélikus papfiú, Gratz Gusztáv a nemzetiségi lét, valamint a szerény anyagi körülmények dacára megtalálta a társadalmi felemelkedés útját, már egyetemistaként a Pester Lloyd parlamenti tudósítója lett. A szerény, de ambiciózus fiatal gyorsan közéleti pályára állt, 1906-tól (kisebb megszakításokkal) egészen 1944-ig országgyűlési képviselő volt. 1917-ben az Esterházy-kormányban pénzügyminiszterként, később Teleki Pál első kormányában külügyminiszterként szolgált. A klasszikus liberalizmus elveit vallotta. A létező viszonyok megreformálását sohasem forradalom útján, hanem szerves fejlődés révén képzelte el. Szilárd, de nem doktriner nézetek jellemezték, alapmeggyőződései feladása nélkül igyekezett alkalmazkodni a körülményekhez. Ugyanakkor az a képessége, hogy mások érvrendszerét is magáévá tudta tenni, alkalmassá tette a különböző vélemények közötti közvetítői szerepre.
Csibi Norbert, a Pécsi Tudományegyetem oktatója a pécsi püspöki, majd a kalocsai érseki tisztet betöltő Zichy Gyula gróf portréját rajzolta meg. A főpap emlékezete mára némileg már elhalványult, azonban kortársai nagyra tartották lelkipásztori attitűdje, a katolikus társadalmi megújulás érdekében végzett munkája miatt. Zichy sajnos nem hagyott hátra sem naplót, sem visszaemlékezést, hivatali iratait pedig nagyrészt irodaigazgatója, Mosonyi Dénes fogalmazta, így személyisége elsősorban szocializációs színtereinek feltárásával, valamint személyes levelezésén, részben beszédein keresztül, továbbá a sajtóban megjelent beszámolók, megemlékezések segítségével fejthető fel.

Az egyéniség szerepe a történelemben című konferenciakonferencia résztvevői a könyvtár dísztermében. Fotó: Bárány Zsófia

Turbucz Dávid, a HUN–REN BTK Történettudományi Intézet kutatója Horthy Miklós személyiségét elemezte, akinek történelmi megítélése igencsak ellentmondásosan alakult. A kormányzó döntéseire számos tényező volt hatással, az objektív körülmények mellett természetesen saját személyisége is. Egyedi államfői szerepfelfogását jelentős mértékben befolyásolta a személye körül a kezdetektől gondosan épített vezérkultusz, ami idővel komoly személyiségtorzulást okozott. Az előadás szerint Horthy – a komoly túlzásokban bővelkedő – kultusz hatása alá került, és 1944-re maga is elhitte, hogy egyedül ő képes a nemzet megmentésére.
Klestenitz Tibor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és az MNMKK OSZK Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport munkatársa Bangha Béla jezsuita szerzetes pályáját követte nyomon, aki az egyházi tömegsajtó megteremtőjeként, médiaszemélyiségként a Horthy-korszak befolyásos tényezője volt. Megítélése élesen megosztotta a kortársakat: hívei a „sajtóapostolt”, az „új Pázmány Pétert”; ellenfelei viszont a „sötétség lovagját” látták alakjában. Az előadás a kortárs visszaemlékezések, illetve Bangha saját szövegei segítségével idézte meg a szerzetes alakját, akit a nyilvánosság előtt feltétlen magabiztosság jellemzett ugyan, a kulisszák mögött azonban gyakran adott hangot különféle kételyeinek.
Bartha Ákos, a HUN–REN BTK Történettudományi Intézet munkatársa egy rendkívül ellentmondásos személyiséget, Rátz Kálmánt állította reflektorfénybe. 1914 és 1944 közti karrierje során volt orosz hadifogságban Kun Béla barakkparancsnoka, ellenforradalmár különítményesvezér, a Hadilevéltár tudományos munkatársa, russzista geopolitikai szakértő és publicista, illetve kormánypárti, majd nyilas, végül cionistákkal együttműködő „független szocialista” országgyűlési képviselő, végül pedig a svájci emigráció tagja. Az előadás azt vizsgálta, hogy összeférhetetlenség, politikai opportunizmus vagy a körülmények sajátos alakulása tette-e Rátz számára lehetővé ezt a nem mindennapi pályaívet.

Kerekasztal-beszélgetés Az egyéniség szerepe a történelemben című konferencián. Fotó: Bárány Zsófia

A konferencia előadói másnap kötetlen kerekasztal-beszélgetésen vettek részt, ahol reflektáltak a korábban elhangzott tudományos előadásokra, megvitatták a történeti életrajzírás kapcsán felmerülő kérdéseket, valamint megosztották egymással tapasztalataikat az elméleti megfontolásoktól és a forráskritikai problémáktól kezdve egészen a gyakorlati publikációs lehetőségek áttekintéséig.

Klestenitz Tibor (MNMKK OSZK
Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport)