Hadijelentés Osogolth seregeinek Debreczenvári expedíciójáról

  

Új élmények, új stílus. A debreceni kirándulásunk összefoglalóját megírta már Kaba, tessék olvasgatni - http://daxikaba.blogspot.hu - első részben a festegetést, másodiknak a csata objektív leírását sok-sok csataképpel, körről körre – kommentben a kiegészítő meglátásaimmal – harmadiknak pedig az orkok szemszögéből a történetet. Most pedig következzen az én változatom a történtek értelmezésében, levél formában.

 

A felderítés ami Debreczenvár felé indult végül nem várt következmények mozgatórugója lett, olyan, mint amikor a számszeríjak ravaszához ér a katona. Sok idő telik el mire a mozdulattól a nyíl célba talál, de a folyamat már elindult. A portyáról beszámolóként ránk maradt Fréorl lovassági parancsnok levele a Fősztrategoszhoz és a Tanácshoz, amit ide is másolok, tanulmányozza mindenki saját okulására! *

 

Mélyen tisztelt Fősztrategosz és Tanács!

Engedelmével én teszek jelentést a parancsnokom Ondoher kormányzó helyet, az Alkinosozoriaknazi helyőrség Debreczenvári expedíciójáról, tekintettel arra, hogy vezérem az orkok elleni csatában szerzett szörnyű sebei miatt jelenleg sebláztól szenved és válságos az állapota. A csatát ugyan megnyertük, és két szerintünk jelentős értékkel bíró varázstárgyat zsákmányoltunk, a küldetés igazi célját sajnos nem sikerült megvalósítanunk, nevezetesen a Debreczenvári királysággal felvenni a kapcsolatot, viszont az orkokról értékes értesüléseket szereztünk.

image_59.jpg

Debreczenvár felé a déli úton haladtunk, tekintettel arra, hogy a keletre indulás esetlegesen egy törpe ellencsapást provokálhatott volna. A sereg elején lovagjaim, valamint Farthakis felderítő parancsnok portyázói haladtak.

(Itt szeretném megragadni az alkalmat ezen parancsnok érdemeinek méltatására. Felderítésben nincs párja és - mint látja majd a csata beszámolójából - vezetői képességei alapján alkalmasnak tartom felsőbb vezető pozícióra és személyes bátorságáért kitüntetésre.)

Vasvári mellett - ez már Debreczenvári felségterület elvileg - egy régi őrházat találtunk, amitől nagyjából 5 km-re táboroztak az orkok. Nem voltak annyian a latrok, mint mi, de velük volt egy óriás – valószínű az, amit nemrég raboltak a Dűn-ad -Ain tanyavilági incidensben- és egy nagyszámú troll csapat is. Az őrház ki volt fosztva. Alvadt vér és harc nyoma mindenütt, de holttesteket nem találtunk, mindössze egy levágott kart, ami természetellenesen fakó volt. A levegő sokkal hidegebb volt a házban, mint a szabadban. Amikor a seregünkkel tartó mágus, Nirolo megnézte a helyet egy szót mondott:

- Nekromancia.

A sereg nagy része elérte akkor már a tanyaépületet. Köztünk és az ork sereg közt a pusztában három érdekes kőrakás állt, mindegyiken egy-egy értékesnek tűnő kinccsel. „Mintha valaki odakészítette volna ezeket” - mondta róluk a mágus.

image_61.jpg

Nem volt már mit tenni ekkor, tudta mindenki, mi fog következni: be kell hatolni a sziklák közti szorosokba, az orkokkal össze kell csapni, minél kisebb emberveszteséggel a kincseket megszerezni, azt a mágusnak tanulmányozásra odaadni, azok alapján az élőholtak nyomára bukkanni, velük leszámolni. Mivel szám szerint és haderőnemileg is mi voltunk többen, nem tűnt nehéznek a dolog.

A két Foot Guard osztag elindult a harctér szélén és közepén egy-egy kincsért. Trici közöttük – engedelmet kérek uram, de ezt a hatalmas szörnyet, bár tudom hivatalos jelentésben Harci Bestia néven kellene említenem, de pár hónapja annyiszor mentette meg a teljes sereg életét, hogy mi a helyőrségben már csak így hívjuk és fogjuk hívni az idők végezetéig.

image_55.jpg

Fartakhis a felderítőkkel a jobb szélen fedezte őket - szokása szerint egy erdőben megbújva, - előtte egy seregzászlóssal. A középső harccsoportot maga a parancsnok vezette a mágussal. A bal szélen első vonalba a Shield Wall gyalogság nagyobb részét állította egy zászlóssal a parancsnok, a milicia kisebb része, én a lovagokkal és az íjászok nagyobb része tartalékban maradtunk.

A csata jól indult, mi kezdeményeztünk, megszereztük mindhárom kincset, a középső fronton az orkok meg sem mertek indulni, a trollok egymást lökdösték, egyedül az óriáson látszott, hogy harcolni akar. Aztán egyszer csak hirtelen az ellenség középső soraiból egy hatalmas testű ork rontott elő egy vaddisznón, rohamának célpontja a kormányzó volt, hatalmas fejszecsapásokkal a porba döngölte és még mielőtt a testőrség oldalba kaphatta volna, a mágust is leütötte. Az óriásuk ekkor Trici oldalába került, hatalmas csapásai azonban nem tettek komoly kárt benne és előttem a milíciát lemészárolta egy nagy csapat, bárdokkal hadakozó ork. Minden veszni látszott.

image_53.jpg

Lovagjaim rögtön harcra vezényeltem az előttem álló fenevadak ellen, el is tiportuk őket és már indultam is volna a derékhadat megsegíteni, amikor a csatatértől ellenkező irányból egy hatalmas porfelhőt láttunk közeledni. Nem tudtuk ellenség, vagy baráti osztag, ezért arra készültünk, hogy ellenség. A kisebb egységek beljebb húzódtak, mi pedig földre leengedett kopjával beálltunk az egyik szikla mellé. Egy nagy erejű, a mi nehézlovasságunkkal egyenlő erejű emberekből álló páncélos lovas osztag közeledett. Lovas parancsnokként pontosan tudom milyen az, mikor egy csapat rohamra készül és milyen mikor táborhelyre tart. Mivel már mi is pontosan láttuk őket, nekik is látniuk kellett minket. Tudhatták kik vagyunk, és látniuk kellett, hogy nem őket akarjuk rohamozni. Ők mégis pontosan úgy közeledtek, ahogy mi az orkokhoz nem sokkal korábban. Rohamozni akartak. Nem volt mit tennem, a köztünk lévő kerítéssel nem foglalkozva rohamra vezettem a lovasaimat. Megállítottuk őket, és egyértelmű volt a csata hevében a kiáltozásaikból, pontosan tudták kik vagyunk és le akartak minket mészárolni.

image_54.jpg

Ekkor felharsant mögöttem egy kürt, ami a visszavonulást rendelte el. A szervezett visszavonulást, és mellé tett egy olyan jelet, amivel a győztes csatát szoktuk jelezni. Mi történhetett középen? Nem értetem, de engedelmeskedtem, elszakadtunk a másik nehézlovas csapattól, akik nem üldöztek minket. Valószínű nagy utat tettek meg a csatatérre érkezésükhöz, és kifulladtak a lovaik. A határ mellett Kövesden pihentünk meg. Itt értesültem Farthakistól részletesen, mi történt a csata másik részén, amíg mi a lovagokkal küzdöttünk.

A vezér és a mágus eleste után Farthakis átvette itt a parancsnokságot. A középső Foot Guard osztag balra mozgott, helyet adott Tricinek egy ellenrohamra az óriás ellen, és a másik horda is lerohanta azt a roppant lényt. Minden emberi logika és tapasztalat ellenére a rengeteg sebből vérző behemót még felállt ekkor és nekiment Tricinek még egyszer. Hatalmas ütései még neki is majdnem soknak bizonyultak, és olyan történt, ami még soha, megrendülve támolygott hátra pár lépést kedvencünk. A testőrök ekkor féktelen haragjukban minden erejüket összeszedve hatalmas csapásokkal végre földre kényszerítették az óriást. A trollok ezt látva megrohanták őket, de végül Trici összeszedte magát, és segítségével őket is elkergették a gyalogosok. Középen ekkorra a két ork osztag jelentős veszteségeket okozott az elit Foot Guard egységünknek, akiknek Fartakhis azonnali visszavonulást rendelt el.

image_57.jpg

Az ork főnök hol volt ez alatt? - kérdeztem tőle ekkor. Az íjászainkat minden tisztelet megilleti. Sokukat Ondoher emelte ki a jobbágyi sorból, tette harcossá. Voltak köztük többen, akiket orvvadászás miatt halálra ítéltek, de ő nem végeztette ki őket, hanem élve kormányzói hatalmával megkegyelmezett nekik, majd tisztes zsoldért harcosokat nevelt belőlük. Ezek az emberek meg akarták bosszulni szeretett vezérüket. Hosszan feltartották az ork hadurat, aki bár mindegyiküket megölte, ezzel a hősi tettel megnyerték nekünk a csatát. Itt rendelte el ugyanis Farthakis a visszavonulást, két ereklyét birtokoltunk, de egy díszes sisakot meghagytunk az orkoknak túl nagy kockázat lett volna folytatni érte a csatát tekintettel a körülményekre.

Mivel jelentős veszteséget szenvedtünk élőerőben és a vezér és a kirendelt mágus élet és halál közt lebegett, bölcsebbnek ítéltük meg ha Kövesdtől hazaindulunk. Farthakis a határon maradt szokása szerint, a város irányítását meghagytam Namuras főidéző parancsnoklása alatt, akit még Ondoher bízott meg ezzel, magam pedig, mint rang szerint a legmagasabb parancsnok a hadsereg vezetését vettem kézbe. A parancsnok és a mágus fel fog épülni. Nirolo valószínűleg teljesen, csak egy csúnya koponyasebe lesz, de azt úgyis eltakarja a haja. A kormányzó sajnos soha nem lesz már a régi. Bal lábát térd alatt amputálni kellett a fertőzések miatt – kicsivel boka fölött gyakorlatilag levágta a lábfejét az ork törzsfő, az gennyesedett el mire visszaértünk. A sereg többi része aránylag rendben van a veszteségek pár hónap alatt pótolhatóak. A főigéző szerint a tárgyak, amiket hoztunk varázserővel bírnak, de hogy milyennel, az további vizsgálatot kíván. Amint választ kapok tőle, természetesen azonnal továbbítom.

Kérem levelem alapján a Fősztrategoszt és a Tanácsot, számunkra új feladatot jelöljön ki és ismételten felhívnám a figyelmét Farthakis parancsnok érdemeire.

 

Tisztelettel:

Fréorl lovas parancsnok

 

* kivonatok Tudós Fredrics – A hadtudomány kialakulásáról című művéből