A Kelet Magyarországi csapatverseny a hazai Warhammer 40K terepasztalos stratégia játékos közösség egyik jelentős eseménysorozata. 2016-ban kezdődött Füzesabonyban, amikor Serrath vezetésével meghirdették az elsőt ezen a néven. A Rendezvény célja az volt, hogy a kelet-magyarországi klubok jobban megismerjék egymást, a játékosok könnyebben találkozzanak egymással, és minden klub megmutathassa játékosai erejét és klubja felkészültségét a többinek. Azóta eltelt 7 év, így már azért kijelenthető: elég komoly történelme van a rendezvénynek. Sajnos a Covid hozzá sem volt kegyes, de túlélte a rendezvény a vírust, és a karantént is, immáron a XVII, vagyis tizenhetedik KMCS-re készülhetünk, ezúttal Miskolcon!

A 2021 augusztusában lebonyolított KMCS XIV. játékosai 

A rendezvénysorozat elérte alapítói eredeti célját. A kelet magyarországi klubok sokkal jobban megismerték egymást, viszonyuk sokkal szorosabb, mint előtte. Számos barátság köttetett az eseményeken. A fővárosi vagy közép- esetleg nyugat-magyarországi versenyre elmerészkedő játékosok ott már régi ismerősként köszöntik egymást minden alkalommal, sőt, egy-egy ilyenre készülésnél nem egyszer volt már klubokon átívelő félkészülő Discord stratagenum gyűlés is.

Magának a versenynek a formátumát mindig jelentősen befolyásolja az adott klub szervezőgárdájának elképzelése. Voltak egyéni, és voltak előre generált páros formátumok, voltak olyanok is ahol az adott klub versenyzőinek eredményei számítottak, volt ahol négy fős random csapatok küzdöttek együtt, ahol jó eséllyel még a partnert sem ismerted a verseny előtt. Tényleg annyi féle verseny volt, ahány kiírás. Én magam, ha jól emlékszem négy KMCS-n gurítottam kockát, és még hármon voltam jelen valamilyen formában. A széria időközben egy kompetitívabb szemléletű „nemKMCS” spinoff szériát is megélt, szóval immáron szinte franchise szerűen működik.

A KMCS XIV. játékra előkészített asztalai
Kattintásra képgaléria nyílik

Júniusban megjelent a Warhammer 40 000 terepasztalos stratégiai játék legújabb, tizedik kiadása. A rendszer bár sok attribútumában idézi az előzőket, de egy jelentős átdolgozást kapott. Nagyon eltér az előző kilencedik kiadás szabályaitól, már az alapoktól kezdve is. A legfontosabb dolog, amit a kiadásról elmondhatok: egyszerűbb. Mind az alapszabályok, mind a seregek összerakása, mind az asztalra felhelyezett terepekre vonatkozó kritériumok egyszerűsödtek. Jelenleg ez elég pozitív számomra.

Visszajáró olvasók tudhatják rólam, hogy a nyolcadik kiadás óta játszom ezt a rendszert, de a kilencedik közepénél abbahagytam, mivel számomra túl bonyolult lett az egész, túl sok energiát és főleg időt igényelt volna ahhoz képest, hogy az Age of Sigmar rendszerben mennyire megtaláltam a számításom és a remek játékosközeget. Idén viszont szeretnék kicsit jobban visszarázódni a 40K fősodorba, akár az AoS meccsek kárára is.

Démonprimarkák egymás közt, avagy a testvérek nem feltétlen barátok is

Az első részben bemutattam, mi ez a projekt, miért kezdtem bele, miért szeretném ezekkel a terepekkel bővíteni a terepasztalomat. A második részben a használni kívánt alapanyagokat és eszközöket, míg a harmadikban az általam előzetesen legnehezebbnek ítélt tereptárgy, a konténer prototípusának elkészítését, és a széria sorozatgyártását mutattam be. A negyedikben az egyik legegyszerűbben elkészíthető terep, az erdő volt soron. Az előző részben pedig az egyik legmókásabb tereptárgy, a ventilátornyílás volt terítéken. Most az egyszintes épületek elkészítését mutatom be.

Az elkészült épületek

Nézzük először mik a követelmények, milyennek kell lennie játékmechanikai szempontból ezeknek a romoknak!

A kis épület hossza 9”, a szélessége 5”, magassága 5,01”, de a felső szint hossza csak fele az alsónak, az ablakok nyitottak. Itt minden ablakot ablakként készítek el, úgy ahogy eredetileg is lenne. Ez nem ígérkezik nehéznek, gyorsan elkészíthető elemnek néz ki. Sablon alapján gyorsan körberajzolható, kivágható, a papagájhomok textúra felvitele, ami egyedül hosszú és macerás a munkafolyamatok közül, a többi inkább csak odafigyelést igényel. Nézzük hát!

Egy kis keresés az „abandoned ruined building” kulcsszóval a neten pontosan megmutatja, mi történik egy ilyen elhagyatott, romos épületekkel, hogyan néznek ki. Ezekben a romokban gyakran van rozsdafolyás az elkorrodálódott fém részeknél, a szinteken megáll a por, koszfoltok vannak a sarkokban és a padlón, amiből gazok, fű sarjad ki. Pontosan ezt a hatást akartam elérni én is.

Még sok hasnló kép itt

Fontosnak tartom ugyanis a projektnél, - ha még esetleg nem írtam volna – hogy 28 mm modern történelmi hadijátékhez is alkalmas legyen a terep. Jelenleg nincs ilyen seregem az igaz, de ahogy ismerem a srácokat és magam, ez csak idő kérdése.

Előzőekhez hasonlóan itt is egy karton sablon gyártásával kezdtem, majd a habkartonra felrajzoltam a kellő mennyiséget. Helykihasználás és a munka hasonlósága miatt a nagy épületekkel együtt zajlott ez a munkafázis. Végül, mint  előző részből kiderült, nem tudtam MDF alapot szerezni, az épület alja és a szint is habkartonból készült el.

Először az oldalfalakat vágtam ki, majd utána az alapot és a szintet. A körvonalak kivágása gyorsan ment, az ablakok kimetszése viszont elég babra munkának bizonyult, csak azzal két este is volt, mire végeztem. A padlók kivágása után azok a nyomott textúrájú tapétából kaptak egy réteget, ami festve kiváló kockaköves hatást ad majd. Mivel a seregem talpalása is ezzel a metódussal történt, remekül mutatnak majd rajta.

Ezután következett az összeszerelés. Nem törekedtem vízszintes-párhuzamos-merőleges épületekre. Aki volt már valaha magyar panelban, tudja, ott sincsenek ilyen hívságok, miért pont a 40K univerzumban figyelnének hát erre egy lesajnált lakóövezetben? Gombostű csapolás és melegragasztó kombinációjával oldottam meg az összeszerelést. Pár helyen megtűztem az alját, majd a rápróbált falat kicsit visszaemelve melegragasztóval húztam egy csíkot, ott ahol majd a fal alja lesz a talpon. Ezután gyorsan összenyomtam őket, és kb. 1 percig, míg száradt a ragasztó meg is tartottam őket így, hogy nagyjából egyenesen szilárduljon meg.

A másik oldalfalat hasonlóan vittem fel, de itt a két fal érintkezésénél is húztam a ragasztóval egy csíkot és itt is megtűztem 2 helyen, biztos ami tutifix alapon. Az épületek szépen összeálltak, a kötés fél óra alatt stabil volt. Két épületnél volt pár milliméter eltérés a falak szélénél, ezt snicerrel megigazítottam. A szinteket alulról kis félköríves pillérekkel megtámasztottam, egyrészt textúrát adva az épületnek, másrészt garantálva, hogy a szint megbír majd akár nehezebb fém figurát is.

Következett a textúrázás. Ez kiderült nagyjából kétszer annyi időt igényelt, mint terveztem. A ragasztó felkenése az ablakok, és különösen az alsó szint belső sarkánál rendkívül pepecselős volt, de nehéznek azért nem mondanám. Egy hétvégi délután meg is lett mind. Estére rájuk kapcsoltam egy ventillátort, és hagytam dolgozni a ragasztót. Másnap reggel leütögettem róla a felesleges homokot, és jöhetett a festés.

A festéshez fekete színezőpasztát használtam. Nagyjából 3:2 arányban kevertem vízzel, majd ecsettel kentem át az épületeket. A homok, mint a kiszáradt teve, úgy szívta be a bemosót. Két réteg után egészen jól befedte, de volt egy-két hely ahova nehezen ért be az ecset, így ott nem volt tökéletes a fedés. Azokat a helyeket festék spray segítségével fedtem le. Azért nem azzal fújtam az egészet, mert nem lett volna költséghatékony. A ventilátorok megettek majdnem egy egész flakon sprayt, míg ide így elég volt egy fél flakon. Tekintve hogy a színezőpaszta 2300 forint és kevesebb, mint a negyede ment el az épületekre, míg az OBI fekete spray 1900 forint, innentől ezt így csinálom.

Kattintásra képgaléria nyílik a munkafolyamatról

Ezután jött a szárazecsetelés, hasonlóan a ventilátorokhoz. Először középszürkével, majd törtfehérrel. Kicsit monoton volt, de két este alatt sikerült befejezni őket. Egyik este remek Discord beszélgetésben volt részem, JIM tartott egy gyors továbbképzést figura matricázás témakörben. Másnap még az ablakokban lévő hurkapálcákat kentem át kályhaezüsttel, majd kaptak egy kis barna rozsdás bemosót, illetve az épületek oldalán végig futó rozsdafolyásokat is ekkor festettem meg, ugyanezzel a bemosóval. Ekkor már egészen pofásan néztek ki a romok, de még kicsit odébb volt a vége.

Mindenkinek nagyon ajánlom az AK textúrákat. Remek állag, költséghatékony más gyártóhoz képest, könnyen el lehet dolgozni, viszonylag gyorsan megköt. Nekem nagyon nagy segítség volt most is. Ezzel oldottam meg ugyanis a koszolást. Sajnos a föld textúrám kezdett kifogyni, így rendeltem egy újabb adagot pár festékkel és bemosóval kiegészítve a következő projekthez. Van 2 osztag Rubrik Marine, egy csapat Scarab Occult Terminátor, egy Forgefiend és pár karakter, ami igényelné törődésem.

A föld textúrát elsősorban a sarkokba, ablakokba, ablakok alá vittem fel, de a szint és padló egyes részeire is jutott belőle. Egy este alatt szépen megszáradt, másnap mehetett rá a műfű. Két eltérő színű csomagot összekevertem, mert nem akartam különböző foltokat, és így jobban tetszett a színe is. Kis PVA ragasztó foltokba gyönyörűen beleragadt. Már majdnem készen voltak.

Egész sok matricát nyomtattam ki a projekthez. Nem a hagyományos sima papírlapra, hanem vastagabb 160-as fényesre. Jobban bírja a ragasztót és bemosót, és szebben megmarad rajta a minta is. Két este vágtam ki a rengeteg kis matricát, ami kell majd a két épületre, és a már meglévőkre.

Kattintásra képgaléria nyílik a munkafolyamatról

Változatos méretű, formájú és témájú került fel mindegyikre papírragasztóval. Miután megszáradtak, kaptak egy világosbarna Seraphim Sepia bemosót. Miután megszáradt ez is, késznek nyilvánítottam őket. Aztán jött Zirian. Megjegyezte, olyan pofásak, csak a muskátli hiányzik az ablakból. Most rendelhetek kis apró virág turföket, hogy azzal tovább pimpeljem őket. Remek példája ez az „egy projektnek sosincs vége” Murphy törvénynek.

Jelenleg ugyanakkor már elégedett vagyok velük, teljesen hozzák az elvárt kinézetet, funkcionalitásukba sem lehet belekötni szerintem. A figurák remekül passzolnak hozzá méretben, az alsó szintre is simán befér a bóbitás Rubrik Marine osztag, amitől magasabb gyalogos nem sok van a 40K rendszerben. A romok stabilak, nem billegnek, a felső szintre helyezett nehezebb figurák sem okoznak neki gondot. Bizakodó vagyok a nagy épületekkel kapcsolatban is ez alapján.

Kattintásra képgaléria nyílik a munkafolyamatról

Hamarosan jövök is a kétszintes épületekkel, amiknek első prototípusát már összeszereltem, illetve a bedeszkázott ablakot is teszteltem egy korábbi kisebb egység ablakán.

 Korábbi bejegyzésekben láttatok már több hadijáték versenyről beszámolót. Régebben több kelet-magyarországi Warhammer40K illetve Kings of War, tavaly pedig két Age of Sigmar eseményről. Idén reményeim szerint szintén lesz ilyen a blogon.  Ez a leírás ezek és pár hobbitárssal való beszélgetés alapján készült el, van köztük több olyan is, aki számos 40K, vagy AoS versenyen volt tavaly és idén. Sok kezdő, vagy viszonylag kezdő játékos azért nem mer versenyre menni, mert azt hiszi az valami mitikus dolog, amire csak a veteránok mehetnek. Ebben van ugyan valami, az első helyekért rendszerint valóban ők küzdenek, de pár alapelv betartásával szerintem bármilyen lelkes kezdő kihívóvá válhat. Az ezekre az eseményekre való előzetes felkészülésről, a szükséges megelőző lépésekről ejtenék pár szót, mik azok a néha nagyon apró előkészületek, amikkel nagyban megkönnyíted a helyzeted a verseny napján, amik segítenek csak a meccsekre koncentrálni.

Alapvetően, ha úgy tekintesz egy versenyre, mint egy olyan klubalkalomra, amikor már előre lebeszélte neked egy haverod, kik ellen és milyen küldetést játszol, neked csak magadat, és a sereged kell vinni, talán máris kevésbé lesz rémisztő egy ilyen rendezvény! Az, hogy ismeretlen emberek ellen is játszol, pedig szintén ne ijesszen meg. Nekem eddig egyetlen igazán negatív élményem volt csak, amivel szembe tudom állítani azt a sok ellenfelem, akivel remek pajtási viszony alakult ki utána, ilyen például a Nagy tesók Hévízről, akikhez el is látogattunk, vagy Ákos, aki mint kiderült, két megyével arrébb lakik ugyan a lakhelyemtől, de anyósoméktól mindössze 500 méterre, és a feleségemmel egy suliba jártak.

Pillanatkép az előző Age of Sigmár versenyről amin részt vettem, a háttérben látszik ahogy a játékos, Chava barátom, éppen a kezében fogja a kinyomtatott sereglistáját

A legfontosabb és első lépés a versenyek közt az, hogy eldöntsd, mi az, amit bevállalsz és mi az, amit nem! Szívem szerint majd minden versenyre elmennék kishazánkban, de sok esetben más program közbejön. Van, amit család, van, amit munka miatt hagytam ki múltkoriban, de olyan is volt, amit szimplán kimerültség miatt nem mertem bevállalni. A verseny szervezőinek is kellemetlen, ha előre jelzed a nevezésed, majd visszavonod a leadott listádat, pedig eleve tudtad, nem fogsz elmenni. Ha eldöntötted, hogy mész, akkor viszont tedd oda magad, igyekezz minél jobban felkészülni.

Alaposan nézd át a küldetéseket, a kiírás részleteit! A sereged ezek alapján tervezd meg, nem feltétlen a „netes listák” azok, amik mennek a hazai metában, mert itt nem feltétlen azok a küldetések kerülnek asztalra, amik a nagy versenyeken. Nehéz megtalálni a sereg szabályai és a saját elképzelésed közt az egyensúlyt, ebben segít a következő pont.

A legutóbbi hazai Warhammer 40K versenyről az LND HQ csatorna streamelt egész nap.
Aki szeretne belenézni hogyan is zajlik egy ilyen esemény, vagy több minden érdekli a hobbiról, annak
nagyon ajánlom a srácokat, remek munkát végeznek a csatornájukon!

Ha teheted, más indulókkal beszéld át a küldetéseket, furfangokat, lehetőségeket, amik nyitva vannak és a seregeket. Ha van rá lehetőség, játssz néhány tesztmeccset is, hogy tudd hogyan működnek a gyakorlatban. A gyakorlás a verseny előtt, a lista finomhangolása nehéz, összetett dolog. Sok időt igényel, de megéri. Ez a tapasztalat a versenyen szó szerint aranyat érhet!

A versenyre vagy tudd fejből az összes statot, vagy vidd magaddal könnyen kezelhető formában. Igazából fejből sose mondj semmit, mindig legyen meg a kódexed, vagy vidd magaddal tableten Wahapedia, Warhammer app elérhetőséggel, esetleg nyomtatva is. Utóbbit nagyon javaslom, hogy legalább az egység statok és a kulcsfontosságú speciális tulajdonságok meglegyenek. Ezzel egyrészt rengeteg időt megspórolsz magadnak, és eseteges vitás eset ellenőrzés során ellenfelednek is. Ugyanígy a verseny és küldetés kiírás is legyen meg hasonló formában ugyanezen okból!

A képen a festett figurák mellett számos kiegészítő látszik: a középső épületen egy körszámláló, hogy tudjuk hol tartunk a csatában. A középső lovag osztag előtt egy objaktíva jelző , a háttérben pedig ellenfelem kockái és papír az eredmény rögzítéséhez tollal, míg baloldalt belóg ellenfelem kinyomtatott, statokkal telerakott sereglistája, elmondható remekül felkészült ő is a meccsre!

Tegyük fel, hogy ez megvan már, felkészültél, játszottál tesztmeccset is, saját sereged ismered, statok is megvannak, minden rendben. Ezzel már készen van a felkészülés? Sajnos korántsem, még számos apró buktató van, amit számításba kell venni.

Ami fontos még a logisztika. Nézd meg hol lesz a verseny. Tervezd meg, hogyan jutsz oda, mennyire korán kell elindulnod, milyen forgalmi fennakadás várható. Ha tömegközlekedéssel mész az átszállás, ha kocsival, akkor a parkolást is számításba kell venni. Ha többen vagytok, akkor azzal feltétlen számoljatok, hogy az emberek felvétele során biztosan lesz csúszás. A hazaútnál ugyanezek ismét jelentkeznek. Ha többen mentek az útiköltség szétosztást előre tisztázzátok, ne legyen ebből gond később. (Nálunk ez utóbbiból sosem volt.)

Most jön egy triviális dolog, amit viszont nem szabad kifelejteni. Biorobot testünknek sajnos attól még hogy rendezvényen vagyunk, ugyanúgy kell étel és ital. Az italról biztosan tudunk előre gondoskodni. Érdemes magunkkal vinni valamilyen gyümölcslevet, ásványvizet, igény esetén sört, kólát, ki mit szeret. Nyári rendezvényre többet is, mint talán indokolt, nem biztos, hogy szellős vagy légkondicionált lesz a terem. Én szoktam pár műzliszeletet is bekészíteni ilyenkor a táskába, ha kell egy kis energia, ezzel gyorsan pótolható. Az ebéd sok helyen közös rendelés alapján megy, de van ahol ez egyéni feladat. Erre kérdezzünk rá a szervezőknél, ha nem egyértelmű előre! Nagyon ciki az, ha a harmadik meccsen már csak a gyomrod korgására tudsz gondolni, a stratégiára nem, kivéve talán, ha ogre játékos vagy.

A háttérben - bár fókuszon kívül - látszik, hogy ennél az ellenfelemnél is minden szüksges kiegészítő megvolt, ami a versenyhez szüksges

Legkésőbb előző este pakoljuk össze a motyónkat. Sereg, minden kiegészítőjével –kocka, mérőszalag, marker, objektíva, egyebek – nasi, ital, szabályok és listák.

Ha tehetjük, előző este próbáljuk meg kialudni magunkat, kelleni fog a frissesség a versenyen.

A következő dolog egyesek szerint opcionális, szerintem viszont nagyon is szükséges és hasznos dolog. Ez pedig a festettség. Próbáld meg kifesteni a sereged. A legtöbb verseny díjazza is ezt, - valamilyen formában - így akár ha a hadiszerencse el is kerül, talán ebben valamilyen sikered lehet, plusz szerintem ez is fontos része a hobbinak. Ha nem az számítana, milyen figurákat tologatunk, akkor játszhatnánk akár papírmasékkal, vagy origamival is, nem? Ugyanakkor egy kezdőtől nyilván nem várjuk el, hogy minden rögtön profin legyen festve, de az elvárható, hogy egymást követő 2-3 rendezvényen látható legyen a fejlődés, vagy minőségben, vagy festett figurák számában.

Sereglista, küldetés, kódex, kocka, mérőszalag, toll, ezen a meccsen is minden lehetséges előkészületet megtettek a játékosok, hogy gördülékenyen mehessen a meccs

Sajnos ezek együtt sem garantálják ugyanakkor a győzelmet, vagy valamelyik elmaradása sem okoz azonnali utolsó helyet, de nekem minden versenyen jobb volt a hangulatom és reményeim szerint az eredményem is, ha betartottam ezek nagyobb részét. Grosh szomszéd például, aki az utolsó AoS Murdert nyerte, a felkészülés során ezeket az elveket alkalmazta és nyert is. Ugyanakkor én is eszerint készültem, és bár nem lett egy győzelmem sem, de minden meccsem remek hangulatú volt, végig a versenyre tudtam koncentrálni, a hasonlóképpen felkészült ellenfeleim rátermettségén múlt egyedül a meccs végkimenetele!

Az első részben bemutattam, mi ez a projekt, miért kezdtem bele, miért szeretném ezekkel a terepekkel bővíteni a terepasztalomat. A második részben a használni kívánt alapanyagokat és eszközöket, míg a harmadikban az általam előzetesen legnehezebbnek ítélt tereptárgy, a konténer prototípusának elkészítését, és a széria sorozatgyártását mutattam be. A negyedikben az egyik legegyszerűbben elkészíthető terep, az erdő volt soron. Most pedig az egyik legmókásabb tereptárgy, a ventilátornyílás következik.

Az elkészült ventilátornyílások

Nézzük először mik a követelmények, milyennek kell lennie játékmechanikai szempontból az szellőzőnek!

 Az első részben bemutattam, mi ez a projekt, miért kezdtem bele, miért szeretném ezekkel a terepekkel bővíteni a terepasztalomat. A második részben a használni kívánt alapanyagokat és eszközöket, míg a harmadikban az általam előzetesen legnehezebbnek ítélt tereptárgy, a konténer prototípusának elkészítését, és a széria sorozatgyártását mutattam be. Most az egyik legegyszerűbben elkészíthető terep következik, az erdő.

Az elkészült erdők és fák, bennük az Ezer Fiak seregem különböző osztagaival

Nézzük először mik a követelmények, milyennek kell lennie játékmechanikai szempontból az erdőnek!

Négyzet talpon helyezkedik el, hossza 9”, a szélessége 5”, magassága 4,5”. Egyszerű terep, gyakorlatilag csak egy talp, rajta pár stilizált fatörzzsel. A gyári terepen a fák statikusak, nem áthelyezhetők, ami nekem nem tetszik. Nagyobb figura így nem tud bemenni az erdőbe – pl. egy Knight, vagy ForgeFiend, illetve túlságoson monopóz lesz tőle a terep. Szállítás szempontjából is jobb lenne nekem, ha modulárisan helyezhetők lennének benne a fák. A gyári négy fát ír, viszont szerintem három is elég bele, hogy megadja az erdő kinézetet, jobban férnek a figurák is így mellette. Van elég fám az asztalra már, ha azokkal akarnám felrakni a terepet, de nem így döntöttem. Nem akartam hagyományos barna törzsű, zöld lombú fákat, azt akartam, ha ránéz valaki, tudja, hogy ez nem földi környezet, ezek idegen bolygóról valók, ezek sci-fi fák!

Megvolt a tervem az alapanyagra. Nem, nem készet rendeltem valamelyik vasutas vagy makettes szakboltból! Az nem az én utam. A virág nagykereskedésbe mentem, ahol rengeteg érdekes dolgot találni. Chava még sosem volt ott, magammal vittem hát, okuljon kicsit. Végre egyszer én tudtam neki terepkészítésben valami újat mutatni! A belső részen hátul a sarokban rengeteg növényi termés, ágdarab és hasonló található. Ezek nagyjából fél müzlisdoboz nagyságú csomagokban vannak, tele mindenféle méretű, formájú és színű „izével”. Tudtam, ha itt nem találok valamit, akkor sehol. Pár perc keresgélés után végül egy kékre színezett faág kupac, és egy ciklámen bordó színű kisméretű fenyőtoboz csomagra esett a választásom.

Kattintásra képgaléria nyílik a munkafolyamatról

Először egy termést akartam rárakni egy ágra és kész. Ez viszont így elég szegényes volt. Kettővel, hogy is mondjam, pajzán vicceknek szolgáltattam volna ki magam, így maradt a három darab toboz kerül egy fatörzsre koncepció. Ez viszont elég magasra helyezi a fák súlypontját sajnos. A megoldás: a 32 mm-es talp aljába venni kell 28 mm-es csavaralátétet, hogy súly kerüljön alulra, így stabilitást adjon az erdőnek!

Az összeragasztáshoz melegragasztót használtam. Viszonylag egyszerűen megoldottam, de a lombkorona felkerülése után erősen át kellett gondolnom a talpra ragasztást. Ugyanis ahogy felkerültek a tobozok fentre, az alját a gallyaknak meg kellett kicsit faragni, hogy a súlypont középen legyen. Ez inkább macerás, mint nehéz feladat, de semmiképp nem szabad kihagyni! Miután ezzel is megvoltam, jöhetett a talpra ragasztás. Ehhez szintén melegragasztót használtam, gyorsan végeztem a 18 fával.

Az erők alapjának végül a habkartonnál maradtam, mert mdf alapot nem sikerült szerezni nagy bánatomra. A kivágott alapot végül PVA ragasztóval lekentem, majd papagájhomokkal leszórtam. Egy éjszaka alatt betonkeményre kötött. A PVA ragasztó mellékhatása viszont előjött. Sajnos meggyűrte a talpat, vagyis száradás közben egy-két millimétert összehúzódott, épp eléggé ahhoz, hogy az erdő kicsit íves legyen. A megoldás ilyenkor egyszerű. Megfordítjuk, és a fém vonalzó élével nyomást helyezve rá kicsit megtörjük. minden oldal mentén, három helyen, a felező és negyedelő mentén. Ezután kicsit meghajlítgatjuk, hogy vissza kinyomja magát vízszintes formára. Pár homokszem le fog ugrani ekkor ugyan, de nem lényeges mennyiség, emiatt nem szabad megijedni. Fontos, hogy festés előtt csináljuk, mert festés után, ha leesik ez a pár homokszem, alatta előjön a fehér talpszín, és festhetjük ott újra!

A festéshez tégelyes olcsó akril festéket használtam. Kicsit felvizezve remekül beissza a homok, megfelelő színt ad. A széleit viszont hígítatlan festékkel kenjük körbe! Mielőtt bármi mást tennénk vele, hagyjuk megszáradni! Lehet feketével bemosni, majd utána világosbarnával szárazecsetelni és csak utána megszórni műfűvel, de ez szerintem felesleges. A homok van annyira nagy textúra, hogy megadja ezt nekünk plusz festés nélkül is barana szín esetén.

A műfű felviteléhez ismét PVA ragasztót használtam, leginkább azért, mert szépen beletapad a fű, és mert láthatatlanra szárad. Minden erdő egyéni mintázatot kapott, bár vannak hasonlóságok. A fák aljain a talpat is ugyanezzel a módszerrel kezeltem.

A végeredmény pedig a következő lett. Szerintem sikerült elérni a kívánt hatást, az erdő ránézésre is megadja az erdő érzetet, és tényleg beleférnek a nagyobb egységek is, a fák mozgathatósága miatt. A kisebb egységek pedig kifejezetten mutatósak a nagy fák lombja alatt.

Kattintásra képgaléria nyílik a munkafolyamatról

Ha tetszik a projekt, nézz vissza később is, mert a következő tereptárgy a ventillátorok lesznek!

Az első részben bemutattam, mi ez a projekt, miért kezdtem bele, miért szeretném ezekkel a terepekkel bővíteni a terepasztalomat. A második részben a használni kívánt alapanyagokat és eszközöket mutattam be. Ebben a részben az általam előzetesen legnehezebbnek ítélt tereptárgy, a konténer prototípusának elkészítését, és a széria sorozatgyártását mutatom be.

Nézzük ismét mi is ez a konténer. Egy konténer hossza 5”, a szélessége 2,5”, magassága 2,5”. Egyedülállónak kell lennie, mert vagy 2-nek, vagy 3-nak kell egymásra kerülnie. Összesen 12 darabra van szükség, ugyanis vagy 2 darab 3+2, vagy 2 darab 3+3, vagy pedig 2 darab 2+2+2-es csoportban kerülhetnek fel az asztalra.

Ilyen lett a végeredmény, és nem is volt olyan nehéz eljutni idáig

Érkezett pár kérdés az előző poszt után az alapanyagokkal és eszközökkel kapcsolatban, miket használok a terepekhez. Gyakorlatilag semmi beszerezhetetlen vagy nagyon speciális nincs benne, csak normál hobbi eszközök, amiket a barkács-, képzőművész-, vagy papírboltban be lehet szerezni.

Kezdjük a legelején. Szükség van írószerszámra. Grafitceruza, hozzá hegyező és radír, illetve tűfilc. Ez utóbbival szinte mindenre tudunk írni. Ha több szín van még jobb. Kell egy jegyzetfüzet, feljegyezni mindent. Méretek, munka sorrendje, festőszínek. Erre azért van szükség, hogyha évekkel később akarjuk bővíteni a projektet, ne kelljen mindent elölről kezdeni. Ha ez megvan, az alapanyagok majd eldöntik mit, mivel vághatunk, formázhatunk, ragaszthatunk.

Ezeket az alapanyogokat ugyanakkor nem csak sci-fi, hanem fantasy vagy történelmi témájú tereptárgyakhoz is használhatjuk

Kezdjük is a legfontosabb, legtöbbet használt építőelemmel a projektben, a habkartonnal. Ez egy olyan habosított műanyag szivacs, ami két papírlap között van. Előnye, hogy bár roppant könnyű, meglepően szilárd. Több vastagságban lehet kapni, nekem az 5mm-es a kedvencem. Erősebb, mint a 3mm-es, de nem olyan nehéz vele bánni, mint az 10 mm-essel. 70cm x 100cm lapokban kapható. Nagyon könnyen vágható, ez sajnos hátránya is, roppant egyszerű a vágásnál hibát ejteni. Pont ezért megfelelő eszközökkel kell kezelni! Ollóval bár lehet vágni, de úgy nagyon csúnya textúrája lesz a széleken, szikével, vagy tapétavágóval érdemes hozzányúlni csak. Ha hosszabb felületet vágunk, akkor vonalzó mellett tegyük! Nekem fém vonalzóm van erre a célra, mind rövid, mind hosszabb kivitelben, amiknek egyik oldala centiméterben, a másik colban mér. Ez nagyban megkönnyíti a munkám. Vágás során először az egyik oldalt vágom át, majd erőteljesebb nyomással a másikat is. Emiatt fontos hogy kemény munkafelületen vágjunk. Én egy gyúródeszkát használok erre. stabil, bírja a karcolást, elég nagy, hogy a nagyobb terepek kivágásánál is szépen felfeküdjön a vágni kívánt anyag rá. Ha sok terepet épít az ember, hasznos lehet. Vastag vagy közepesen vastag kartont – amit már inkább nem ollóval vágna az ember – is így ezen szoktam méretre szeletelni.

Ezeket habkarton, balsafa, rajzlap, vékony karton segítségével készítettem pár éve.
Látszik az épületek eltérő stílusán, ahogy kísérleteztem a formákkal

A másik kedves anyagom, a kemény karton. Ez nem hullámkarton, amibe csomagolni szoktak, hanem egymáshoz préselt papírlapok, amik kifejezetten kemények, majdnem furnérlemez erősségben. 3 mm-es vastagságút szoktam venni. 70cm x 100cm lapokban kapható. Szike és vonalzó segítségével vágható ez is, de lényegesen több és erősebb húzás kell, mire átvágja. Formáját jól tartja, de nagy súlyt nem bír el. Alapnak, és az épületeken a szintek padlójának szoktam használni. Faragasztóval nem jó kezelni, mert az beleissza magát, és megnedvesíti, majd száradásnál formáját veszti. Papírragasztóval, vagy pillanatragasztóval dolgozzunk ezért inkább rajta.

Képgaléria az eszközökről és anyagokról

Lépésálló szigetelő. Az anyag, amivel már kacérkodtam, de még hátravan a teljes megismerés. A nagy épületek lépcsői ebből vannak. Majd a tervezett középkori várnál fogom jobban elővenni, ebben a projektben nem fog részt venni most.

Nyomott tapéta, ez egy kis csalás, amit alkalmazok a terepeken, macskakő hatás eléréséhez. Olcsó, egyszerű, könnyen vágható és ragasztható papírragasztóval a kartonra, festék spray ha éri, nem bánja, szárazecsetelést úgy veszi fel mint az álom. A legjobb időnyerő kiegészítő, amit találtam eddig. Ollóval és szikével is vágható.

Vékony, egy rétegű hullámkarton. A legjobb anyag sablonok gyártásához. Könnyű vágni, de megtartja a formáját több használat után is. Olcsó, igazából ingyen van, mert mindenhez adják a csomagolásban, csak meg kell őrizni. Szikével, ollóval vágható, minden festéket szeret, de a PVA őt is eláztatja sajnos.

Rajzpapír. A hagyományos, suliban is használt rajzpapír. Egyrészt vázlatokat készíteni, elő-sablonok gyártásához is jó, de felragasztva valamire, meglepően érdekes textúrát ad festés után.

Gombostű. Elengedhetetlen kiegészítő anyag a habkarton terepekhez. Mikor kivágom őket, és egymáshoz kell illeszteni, az illesztő felületre ragasztó megy, de az egymáshoz nyomott felületeket ezzel is rögzítem. Egyrészt stabilitást is ad az épületnek, másrészt megnyugtat, hogy tudom, a száradás folyamán nem mozdulnak majd el egymástól a falak. A külső bortás úgyis elfedi majd őket, nem kell foglalkozni a kinézetükkel, pontos helyükkel.

Fogpiszkáló. Egyrészt nagyobb terepeknél használható a gombostűhöz hasonló módon a lépésállónál, másrészt díszítő elemként is remek lehet. Két formája van, a kör alakú, és a lapos. Ebben a projektben a lapost használom fel, a konténerek oldalán ezek adják a barázdákat.

Vágóeszközök. Kell egy nagyolló, hosszú vonalakat vagy kemény anyagokat vágni, és egy kisolló a precíziós, kis felületű munkákhoz. Szike és tapétavágó is kell, a tapétavágó a nagyobb erősebb hosszú egyenes vágásokhoz, míg a szike a kis részletek megigazításához jön jól. Nem rossz, ha van egy vágócsipesz, és egy drótvágó, vannak olyan terepek vagy kiegészítő dolgok, amikhez azokra van szükség, ha virágkötöző-drótot használunk valamire. A nagy épületeken például a beépített létrák nálam abból vannak.

Ragasztóból négy változatot használok. A klasszikus PVA akkor kerül elő, ha valami kemény, vagy nem eláztatható felületre kell valami teljesen más anyagot ragasztani. A habkartonra a papagájhomok így kerül fel. A másik, ami gyakran előkerül, a pillanatragasztó. Ezzel jellemzően akkor élek, ha a kezelendő felületek elég aprók, de biztos kötésre van szükség. Külső díszítő elemek, apró illesztések, befúrt drót csapolások az alkalmazási területek jellemzően. A harmadik a tekerős papírragasztó. Ezzel akkor élek, ha papírt ragasztok papírra. Nincs ettől jobb arra. A habkartonra rajzlap textúra, vagy a kemény kartonra a tapéta a fő alkalmazási felület. Hátránya, hogy csak viszonylag nagy legalább 2 cm*2cm felület az, amin jól tapad, az alatt inkább használok pillanatragasztót. Száradási ideje nagyjából 1-2 óra, azt nagyon érdemes megvárni festés előtt! Az utolsó a legmacerásabb, a melegragasztó. Ezt akkor használom, ha a ragasztónak támasztania is kell azt, amit ragaszt. A talpra ragasztáshoz szoktam használni, illetve a nem egyenletes felületek összeillesztésére. Vigyázat, mint a neve is mutatja, meleg, de nem csak magunkat égethetjük meg vele, a terepet is! A habkarton, és a lépésálló, ha közvetlen arra nyomjuk akár meg is olvadhat tőle. Ez kényes eszköz, idő megtanulni jól használni, de avatott kézben csodálatosan meg tudja könnyíteni a munkát!

Nyelvlapolc és balsafa rudakat is használok majd, illetve hurkapálcát. Ezek egyszerű falapok vagy rudak, szikével vagy a drótvágóval könnyen lehet őket méretre szabni. Ragasztani pillanatragasztó, PVA és melegragasztó is jó lehet. Formáját jól tartja, a híg bemosó festéket nagyon szeretik.

Van még csipeszem, ha olyan helyre kell bejuttatni valamit, ahova a kezem nem férne be, vagy túl apró az elem, amit helyére kell illeszteni. A terep dekorációs elemeihez szoktam elővenni, eldobott fegyver, fűcsomó, plakátok, miegymás, amihez kellhet.

Van még egy nagyméretű reszelőm és egy kisebb kézi fafűrészem, ezek a fakanál vastagságú díszlecekhez kellettek, amikből a nagy épület teraszát tartó oszlopokat készítettem, de itt szerintem nem lesz rájuk most szükség.

És nagyjából ennyi. Így végignézve azért ez elég sok szerszám és alapanyag, amiket az évek alatt felhalmoztam, de egyik sem drága tétel. A Proxon habszivacs vágó, amit Grosh szomszéddal vettünk, na, az igen, az drága volt, de majd a vár projektnél behozza az árát! Chava viszont már eddig is jó hasznát vette, szenzációs terepeket készített vele a klubnak és magának tavalyelőtt és tavaly.

Remélem hasznos volt az eszközismertető, a következő részben jövök a konténerek tervével és elkészítési módjával!

 A World Team Championship talán úgy lehetne fordítani, hogy Csapat Világbajnokság, rövidítése leggyakrabban WTC, esetleg Worlds.

A verseny a Warhammer 40,000 terepasztalos játék éves eseménye. Ez gyakorlatilag a tényleges világbajnokság, amely a világ minden tájáról összegyűjti a nemzeteket, hogy megmérkőzzenek egymással egy élvezetes csapatformátumban. Hagyományosan egy megfelelő európai helyszínen egy csarnokban csoportosulnak egy hétre esetleg hétvégére ezek a Warhammer 40,000 játékosok a világ minden tájáról, hogy találkozzanak és versenyezzenek társaikkal. Jelenleg ez a legnagyobb ilyen jellegű esemény a hobbinak ezen a részén.

Az eddig elkészült Sci-fi terepeim, eredetileg DeadZone rendszerhez tervezve

Szerencsére és sajnos a tavalyi év vége nagyon sűrű volt mindennel, hobbival és családdal is, így nem sok időm, energiám maradt a blogra. Most igyekszem pótolni a lemaradást, mert van miről beszámolni. Kezdem a 24 órás festő kihívás beszámolóval.

Sajnos erre a kihívásra most egyedül készültem. Grosh korábban lefoglalt kirándulásra ment barátokkal Angliába, Chavanak határidős melót kellett teljesíteni, Sebitár pedig így nem vállalkozott a fél országon átgurulós útra, ennyire közel az ünnepekhez, amikor majd úgyis találkozunk. Felkészülésem bár alakulhatott volna jobban, nem lehetett rá panaszom. A mentális és fizikai kondicionálás rendben volt, illetve a konyhát is rendbe raktam, a figurák pedig teljesen előkészítve vártak, de sajnos a Gor színsémát nem teszteltem előtte rendesen, így az nekem is lutri volt hogyan fog elsülni.

Bőséges reggeli után és nagy adag kávé mellett ültem le az asztalhoz, de most valahogy jóval kevesebben jelentkeztünk. Azt hiszem kb. 8-an teljesítettük csak végig, de a nap folyamán végülis egész sokan csatlakoztak hozzánk hosszabb-rövidebb ideig. A kezdés ugyanúgy reggel 10-kor indult Ratboi szokásos megnyitójával, a szabályok és a menetrend ismertetésével. Mivel kevesen voltunk, így most nem oszlottunk szét kisebb csapatokra, maradtunk egy csetszobában.

Munka folyamatban és a kaja
*képgaléria nyílik kattintásra

Természetesen Farkas és Manó is jelen voltak, a verseny közben pedig ezúttal is tartottak egy élő podcastet a Lore Gamers youtube csatornájukon. A téma most kommentekkel interaktív kérdezz-felelek volt, amit megpróbáltunk meghekkelni. A festés közben apró szüneteket tartva a Warhammer wikia-n fellelhető legapróbb nüansz, jelentéktelen lábjegyzet cuccokra rákeresve tettünk fel kérdéseket, majd válaszoltuk meg egymásnak a kommentek közt. A srácok elég gyorsan, szinte instant levették mi folyik itt Gyöngyösön a cseten, és abszolult profin kezelték a kis rögtönzött Kész átverés! trollkodásunkat.

A nap folyamán, ahogy telt az idő, természetesen jöttek az optimista és pesszimista megjegyzések, és igyekeztünk támogatni egymást amennyire csak lehet. A beszélgetés is remekül haladt, rengeteget nevettünk, volt, aki a kacagás közben belefestett a már majdnem kész figurába, nyilván ezen még jobban nevettünk amint kiderült. Mivel most otthon festettem, feleségem támogatását mindenféleképpen kiemelném. Roppant finom süteményt sütött délután, a többiek irigykedtek is, sőt, fogadkoztak többen, hogy a következőre már tényleg eljönnek hozzánk! Bízom benne nem így lesz, ki bírna ennyi bélpoklos hadijátékost jóllakatni?

Bármelyik munkafázisban nézel rá bármelyik figurádra,
tuti találni fogsz valamit amin még lehetne igazítani kicsit! 

Ahogy haladtunk az időben, nálam egyre jobban kezdett körvonalazódni, hogy ez bizony sikerülni fog, méghozzá határidő előtt! A festést a talpakkal kezdtem, hiszen azokra textúra is kellett az alap festés után, ami legalább 6-7 óra száradási idő. Viszonylag gyorsan, kb. 50 perc alatt felkerült a textúra a szárazecsetelés után. A figurák sorát az íjász Tzaangorokkal és a Shamannal kezdtem. Utóbbitól tartottam a legjobban, hiszen albínóra akartam, kékes kiegészítő színekkel, és ilyen fehér festést még nem próbáltam korábban. Végül egész jól sikerült a saját szintemhez képest, a rája – amire rája raktam (sic!) - pedig szerintem kifejezetten pofás lett. A repülő csészealjak festése inkább csak babra meló, mint nehéz, de azokkal is tudtam tartani az ütemtervet. Este 9-re készen lettem ezzel a 7 figurával.

Közben megvolt a vacsora is, fetás-csípős marhaburgert csináltam, ami nagyon jól sikerült, az energialöket, amit adott – a sütivel együtt – kitartott egész hajnalig.

Az elkészült figuráim
*képgaléria nyílik kattintásra

Gyorsan lefotóztam a már kész figurákat, majd rövid pihenő után belekeztem a 20 Gor harcosba. Jelentősen monotonabb munka volt, mint vártam. Az eleje nagyon fárasztó, az első alapszinek felvitele valahogy soha nem akart véget érni. Ráadásul a contrast festék sem hozta be az előzetesen elvárt szintet, de mint kiderült azért, mert nem jó ecsetkezeléssel használtam. Kis váltás a színek és hígítás arányában meghozta viszont a kívánt eredményt. Végül a sötétebb bőrszín mellett maradtam, az étcsokibarna remek kontrasztot mutatott a tervezett kék-sárga kiegészítő elemekkel. Amikor végre fel tudtam vinni a bemosót a figurákra, már bőven hajnal felé jártunk. Volt, aki ekkorra már elment aludni, volt, aki teljesen fel is adta, de páran azért még rendületlenül festettünk tovább. Sajnos megint előjött az, ami az előző kettőn is, jelesül, hogy mikor az utolsó figurákon kellene az utolsó kis élkihúzásokat elkövetni, akkor mondja be a szervezet az unalmast. A szem már nem lát úgy, a kéz már nem mozdul úgy, az elme nem pörög úgy, mint az elején. Igyekeztem hát lassan festeni, melléhúzás nélkül, ami sikerült is, ez már önmagában egy kisebb csoda. A talpak is elkészültek közben, a textúra és a fű is bőven megszáradt már ekkorra.

Eljött az összeszerelés ideje. Végül reggel fél 8 volt mikor azt mondtam kész. Ezeken már nem tudok érdemben javítani. Legalábbis amilyen fáradt vagyok, úgy biztos nem. El is köszöntem így a srácoktól, mert tényleg majdnem elaludtam már ülve is ekkor, és beestem az ágyba. Délután pedig készítettem egy pózer fotósorozatot az elkészült figurákról. Ezek lettek minden idők legszebb Bestia harcosai? Nagyon nem. Viszont vállalható „csatakész” osztag lett egységes festéssel és talpalással, amit bármilyen csatába büszkén felrakhatok? Erre viszont határozott igennel válaszolhatok!

Az elkészült figurák közül azok amikről sikerült jó képet szereznem
*képgaléria nyílik kattintásra

És a többieknek hogyan sikerült? Szerintem remekül, de döntsétek el inkább ti magatok, a lenti galériában megtaláljátok a többiek munkáiról is a fotókat!

Természetesen most sem maradhatott el az agyalás, mi legyen a következő 24 órás festés témája? Végül úgy döntöttünk, ismeretlen vizekre evezünk. A szimpla festés időre már megy. Nézzük milyen az, ha az elejétől kell kezdeni! Egy doboz figurát, dobozbontástól, talpalt/festett állapotig kell eljuttatni 24 óra alatt. Nekem már meg is van melyik csapat lesz ez, a Hobbit filmből megismert Azog portyázó orkjai a pokolfarkasok hátán, vagyis az Azogs Hunter Orks on Fell Wargs! Természetesen valami felesleges marhaság itt is kell, hogy minél jobban megnehezítsem magamnak, kitaláltam hát, hogy mind a hat farkas és hat ork eltérő bőrszínt kap. Nem vagyok normális…