Az első részben bemutattam, mi ez a projekt, miért kezdtem bele, miért szeretném ezekkel a terepekkel bővíteni a terepasztalomat. A második részben a használni kívánt alapanyagokat és eszközöket mutattam be. Ebben a részben az általam előzetesen legnehezebbnek ítélt tereptárgy, a konténer prototípusának elkészítését, és a széria sorozatgyártását mutatom be.

Nézzük ismét mi is ez a konténer. Egy konténer hossza 5”, a szélessége 2,5”, magassága 2,5”. Egyedülállónak kell lennie, mert vagy 2-nek, vagy 3-nak kell egymásra kerülnie. Összesen 12 darabra van szükség, ugyanis vagy 2 darab 3+2, vagy 2 darab 3+3, vagy pedig 2 darab 2+2+2-es csoportban kerülhetnek fel az asztalra.

Ilyen lett a végeredmény, és nem is volt olyan nehéz eljutni idáig

Egyértelmű volt, hogy alapanyagnak habkartont használok. A megtervezésnél nyilván bele kellett számolni a hosszba az anyagvastagságot is. Lényeges volt, hogy súly a tetejére fog csak kerülni, mert esetleg figura mehet a tetejére, akár nagyobb nehéz repülő szörny, vagy repülőgép is, így fontos volt hogy az oldalsó elemek teljesen alátámasszák a felsőt. Az alap struktúra ezzel meg is volt. Az alsó és felső széles oldal közé oldalt vékonyabb csík, ami az alsóra támaszkodva erősíti a felsőt, szélről a rövid oldal külön csatlakozik. Egyszerű, de erős struktúra. Kinézetre viszont így siralmas, ez nem konténerforma. Mitől néz ki konténernek egy konténer? Vegyünk példát világunkból!

Forrás.

Fogalmazzuk meg, mit látunk! Hatalmas fémdobozok, mindenféle színben, amiknek az oldala barázdált. Ez az, ami ránézésre konténerré teszi őket. Adjunk hát ezeknek a habkarton dobozoknak is barázdát! Mivel tudnám ezt a hatást elérni, gyorsan és olcsón? Lapos fogpiszkálóval! Mérete, formája majdnem tökéletes. Sajnos elkeskenyedő végei kicsit hosszúak, így a kisollóval a két végét le kell kapni, de így már megfelelő a méret. Egyszerű gyors meló, utána tekerős papírragasztóval szépen oda is lehet illeszteni, 1 óra alatt keményre köt rajta. Viszont így még mindig nem szép valahogy. Nem ér a széléig, látszik az illesztése az elemeknek, kellene valami, ami eltakarja, és egyben textúrát is adhatna.

Itt jött régi jóbarátom, a rajzlap. Hosszú csíkokban vágva, középen behajtva az oldalakra ragasztva remekül lefedi a széleket, teljesen remek kinézetet adva. Az eleje és a vége viszont még mindig nem az igazi. Kellene rá valami, ami ott is megoldja ezt. Így került oda is rajzlap. Ide viszont más formaára volt szükség. Nagy négyzetek, amiknek a széleit visszahajtva, oldalsó ráhajtott heggesztett fém hatást értem el. Ez volt a legidőigényesebb az összes lépés közül. Ezzel viszont túl zárt lett a doboz. Nem volt ajtaja. Erre maga a projekt kínált megoldást. Az épületek sablonjához felhasznált kivágott ablakkeretek éppen megfelelőek voltak egy kisebb ajtóhoz a két végükre.

Ezzel el is készült a végleges forma. Gyorsan lealapoztam Zandri dust spray használatával, majd kapott egy barna bemosót és egy homokszínű szárazecsetelést, ami alapján a formát megfelelőnek ítéltem. Az elemek mindegyike könnyen sorozatgyártásba illeszthető. Összeszerelése nem túl bonyolult, és csak közepesen macerás. Nem is kísérleteztem második variánssal, belekezdtem ez alapján a tömegtermelésbe.

Két este meglettek a sablonok, még két este az összeszerelés. Következő két este az oldalbordák is felkerültek. Egy másik este meglett a fújás egyik fele, majd miután kaptam kölcsön sárgát és zöldet – köszi Grosh és Chava – a maradékot is lefújtam másnap. Száradás után éjszakára kaptak egy bemosót ők is, majd szombaton délután a szárazecsetelést is felvittem. Ekkor már bőven asztalkészek lettek volna talán másnál, de nekem még terveim voltak velük.

Kattintásra képgaléria nyílik a munkafolyamatról

Vasárnap délelőtt így hát szépen komótosan egy kis Lore Gamers Votan adás újra hallgatás mellet – nem akarok Űrtörpéket venni, de annyira menők! – elérkezett az ideje a befejező lépéseknek is. Egy általam még csak hallott/látott, de ki nem próbált technikát néztem meg. A „szivacsozást”. Pacsmagolásként is hivatkoztak már rá. Lényege, konyhai szivaccsal vesszük fel a színt, lehetőleg keveset, óvatosan a kezelni kívánt területhez nyomva bekoszoljuk vele a munkafelületet. Először acél színnel kezdtem. Remekül nézett ki. Az utolsó előttinél eszembe jutott, hogy kellene a konténerekre valami egyedi azonosító. Gyorsan fehérrel és egy ecsettel nagyon kreatívan a konténer szó rövidítéseként a K01-K12 számozást vittem fel rájuk, minden hosszú oldal bal felső sarkába, minkét oldalon. Utána még kaptak egy középbarna színnel is egy szivacsozást, így elérve egy remek rozsdásodó fém hatást. Már majdnem készen voltak, egy pici dolog hiányzott még.

Évek óta gyűjtök Pinteresten mindenféle cuccokat. Egyik ilyen a matricák. Még a nagy épületekhez nyomtattam jó pár oldalnyit ezekből. Amit nem használtam fel oda, azokból ragasztottam még egy jópárat a konténerekre is. Ezzel teljesen életre keltek.

Kattintásra képgaléria nyílik az elkészült konténerekről

Büszkén mutatom be hát a terep projekt első elkészült elemeit, a konténereket, 12 darabot, 6 színben, egységes koszolással, egyéni plakátozással. A terep azon része, amitől a legjobban tartottam elsőre, megvan, elkészült. Jöhet a többi!