A csata előestéje

 Lentebb olvasható Ondoher levelének első része, melyet Farthakisnak küldött az ostrom után tájékoztatva őt a déli helyzetről.*

A teleportálás jól sikerült. Bár Nirolo felhívta a figyelmem esetleg lehetnek „veszteségek” a varázslat alatt, a sereg teljes létszámban megjelent a pusztában. Quetzlt és a háromszarvúakat nagyon megviselte a mágia. Zavartak, fáradtak voltak, hangosan, kapkodva szedték a levegőt. A többiek egész jól voltak. Néhányan ugyan elhányták magukat, de alapvetően jól voltak.

Fogalmunk sem volt hol vagyunk, kiküldtem hát a könnyűlovasokat felderítésre. Három óra múlva a nagyobb részük visszatért. Kiderült Csont’Grad közelében vagyunk, a várostól nyugatra.

Csont'Grad várának nagykapuja, díszesen felékesítve Csont'grad, Osogolt, Alkinosozoriaknaz
és a törpék rengeteg mássalhangzót tartalmazó városának címereivel

Északkeletre az orkok 2 napi járásra voltak a várostól a lakosok elmondása alapján. Rengetegen menekültek nyugat felé az országúton. Északról pedig egy erős törpe sereg menetelt felénk. Azok a törpék, akikkel Debrecenben harcoltunk. Nem tudtam mit akarnak itt, de nem volt elég erőnk megküzdeni velük is. Valamit tennem kellett. Quetzl hátán – aki ekkorra némileg már összeszedte magát - eléjük repültem. Ahogy észrevettek, a legdíszesebb páncélú törp kisétált a serege elé, lerakta a földre fejszéjét, majd előrébb sétált. Közben végig engem nézett. Megértettem, hogy tárgyalni akar. Leereszkedtem hozzá. Ő kezdte a beszédet, nevemen szólított, majd megkérdezte egyedül vagyok-e, vagy vannak harcosaim, mert szüksége lenne rájuk. Meg kel védenie egy embervárat egy, a gonoszság felé fordult törpe klántól, de egyedül nem biztos a sikerben. Megkérdeztem melyik lenne az a vár.

- Ti Csont’Grad néven ismeritek. Ahogy mi hívjuk, azt nem mondom ki, mert úgysem tudnád eismételni.

- Vannak harcosaim, és azért vagyok itt, hogy azt a várat megvédjem az orkok, trollok, goblinok és ogrék hadaitól.

- Akkor szövetségesek leszünk Ondoher, Alkinosozoriaknaz kormányzója, mert a kövek így akarják. Bocsásd meg amiért Debreczenvár mezején nem ismertem meg harcosaid. Téged kerestelek, de egy ősi legenda megzavarta elménk és oly gonoszt szabadítottunk el, melynek örökre elzárva kellett volna maradnia. Félek, népem ezért még nagyon magas árat fizet egyszer, de ha most nem fogunk össze, egyikünk népe sem éli meg azt a kort.

Csont'Grad nagyvára, Lord Sebitar otthona, a déli végek úrnője,
az utolsó menedék a Köztes Tünde erdőtől Nyugatra.
Vendéglátónk keze munkája, nagyszerű munka, szépen összerakva, pompásan festve.
Nagyszerű élmény volt mindegyikünknek ilyen terepen játszani

Együtt meneteltünk hát tovább a vár felé. Lord Sebitár nem hitt a szemének. Visszaköltözött a remény a szemébe, ahogy meglátta az utolsó nap megérkező seregünket. Egyetlen nappal előztük meg a fenevadakat.

A város összes családja lázasan sürgött a sereg körül. a harcosok remek ellátást kaptak. Étellel-itallal jóllakatták őket. Szükség is volt erre. Kimerítette őket a menetelés, az izgalmak. Másnap nagy nap virradt.

Napkelte után a sereg felsorakozott a csatához. Ekkor ismét megjelent egy sas gy órával később pedig a város melletti erdőből egy Druida vezetésével három falka vadmacska, egy sétáló fa és egy csapat levegőelementál jelent meg. A druida meglepetésemre felrepült a bástyára mellénk és közölte hajlandó harcolni az oldalunkon barátaival. Kértük csapataival a vár nyugati oldalán, a mezőn álló lovasságunkat támogassák. Nem kérdezett semmit, csak visszarepült „barátaihoz” és elvezette őket a lovasaink elé. 

Úgy éreztük nem veszíthetünk. Hatalmasnak láttuk haderőnket, verhetetlennek éreztük magunkat. 

 Az alapszinten festett Force of Nature seregem és a lovasságom alkotta a védekező balszárnyat,
gyalogságom és tüzérségem, valamint mágusaim a fal bal oldalát védték,
a kapubejáratot és a jobb oldalt pedig Farkas törpjei vigyázták

Aztán megjelentek a fenevadak és kezdtek felállni az ostromhoz. Kétszer annyian voltak lélekszámra, mint mi. Még akkor is, ha druida csapatait is számoltam.

A támadók komolyan vették az ostromot 

Galnozs nevetve nézte a támadókat. Igazából majd bepisált, úgy félt, mondta később, de a mosoly nem fagyott volna le a világért sem az arcáról. Ha ezt túléli, akkor minden pásztorlány a környéken az ő mátkája lesz, csak arra gondolt. Már csak azért is, mert nem maradt sok legény errefelé. Meg egyébként is, ő ilyen hányaveti volt mindig.

Újdonsült barátjával állt az egyik bástyán. A déli kóbormágussal egyből megkedvelték egymást. Van úgy, hogy két ember egymásra néz és tudja, vagy ő hal meg vagy a másik,de olyan is, amikor rögtön érzi, a másik az jobban testvére, mint akivel egy az anyja-apja. Ők így voltak egymással.

Az a fickó - Ond-ra - teljesen más anyagból volt gyúrva, mint a papiruszszagú északi öreg varázslók. Semmiben nem hasonlított rájuk. Fiatal fickó volt, bár haja és szakálla fehér. Azt mondta, egyszer megpróbálta a vizet borrá változtatni, hogy megigya, de ecet lett és a haja is kifehéredett. Azóta ilyesmit nem csinál. Mármint inni iszik, de vizet nem varázsol. Az veszélyes. Ki tudja mennyi igaz ebből? Ugyanolyan hantás, akasztanivaló zsivány volt, mint Galnozs. Valahogy mégis mindkettő értett ahhoz, hogy nélkülözhetetlen legyen, ha a helyzet kemény lett. És ettől keményebb helyzetet, mint ami itt volt előttünk, elképzelni sem tudtam.

Ezek meg csak álltak a bástyán, és mutogatták egymásnak a támadó sereget és becsmérelték a fegyverzetüket. A körülöttük álló katonák hangosan hahotáztak minden szavuk után. Hagytam őket. Az elmúlt két nap nagyon megviselte őket, ez rájuk fért. Úgy gondoltam akkor, hogy sokuknak - ha nem mindegyikünknek - úgyis ez az utolsó napja ezen a világon. A támadó sereg hatalmas volt. Talán háromszor annyian is voltak, mint mi.

Sebitar félmeztelen orkjai mélységből támadnak,
avagy ORc'TakticZ: goblinok előre, létrások hátra!

- Azok az orkok ott tényleg félcsupaszok? - kérdezte Galnozs.

- Ha bezzeg parasztjányok lennének, nem fintorognál, pernahajder! - válaszolt csípőből a mágus.

- Az igaz. De ezeknek a csecse valahogy nem kívánkozik a kezembe.

- A tied sem az övékbe, hidd el. Ellenben a fejed szívesen bevernék.

- A generálisukét már megkopogtatta valami, ahogy elnézem.

- Majd kap itt is még a búrájára, ne féltsd. Az a piszok nagy dög meg, aminek a hátán ül, jó lesz a gulyásba.

- Jah, nagyapám régi pörölyével pont ilyeneket szeretett megdobálni mikor még zsoldos volt Basileában. Ehun van ni! Láttál mán ilyet? Nekem adta mikor este elindultunk otthonról.

- Ne vetíts, te zsivány! Valamelyik részeg törpétől loptad hajnalban, fogadni mernék rá egy teli demizsonba!

- Lehet nem nagyapám, lehet nem tegnapelőtt, lehet nem adta, de itt van, nem?

- Az mondjuk igaz.

- Akkor meg fejbe is tudom dobni!

- Már ha eltalálod. Majd akkor próbáld meg, ha közel jön!

- Nem is ágyú ez, hogy Basilea nagyváráig lődözzek vele. –vágott vissza a zászlós.

Kaba elpusztíthatatlan kabai orkjai.
Ezeket a Gakamakokat nem lehet megtörni,mindig van belőlük másik.
Népes egy család lehet!

- Te, ezek azok a hírhedt kabai orkok, amikről tegnap este hazudoztál?- tudakolta Ond-ra.

- Nem hazudoztam, tényeket ismertettem. Egyébként igen, ezek azok.

- Nem azt mondtad agyonütöttetek ezekből négy teljes várárokra valót odafent északon?

- De. Ráadásnak melléjük daraboltunk egy nagy adag trollt, meg goblint is!

- Nem úgy látszik....

- Tehetek én róla, hogy ezek annyian vannak, mint a seregélyek szüretkor? Mintha mind felkelt vóna. Az a disznón lovagló pont úgy néz ki, mint amit én magam ütöttem agyon Sajóvámoson.

- Szerintem mind ugyanúgy néz ki… Kivéve a generális. Annak hiányzik a fél feje, könnyű megismerni.

- Ha majd eleget verekszel velük, megtanulod megkülönböztetni őket. Vannak, amik gyorsan meghalnak, vannak, amik még gyorsabban halnak meg, vannak, amik elszaladnak, ha lövöd őket, meg vannak, amik egyszer visszaütnek, azután halnak meg.

- Ez a bajom velük nekem is! Ez mind úgy néz ki, mint ami vissza akar ütni!

- Ne fossál mágus! Amíg a három tülkös hüllő itt vannak, ezeknek babér nem terem, csak ibolya. Még jó, hogy eddig nem sarjadt ki idén a fű, nem látnánk benne ezt a sok zöldséget...

- Beszélsz itt zöldségeket. Látnánk, csak nem vennénk észre.

- Észrevennénk, csak a bűz alapján!

- Mert szerinted a várnagy azt a parancsot adná a flintásoknak, hogy hé jampecok, lőjétek a büdöset?

- Hát, ha így lenne, én akkor biztos kijönnék a latrinából, de még a kantinból is, ha épp savanyú káposztát párolnak!

- A kantint ne bántsd, az az egy igen jó ebben az ostromban. Hideg van, fúj a szél, senki és semmi nem érkezik időben, de a kaja az rendben van.

- Szemmel láthatólag ez zavarja ezeket is. Azt a böhöm ogárt nézd meg. Amelyik hentesnek öltözött. Komolyan mondom, szerintem annyit korog a gyomra ezeknek, mint amennyi a pulzusuk!

Az emberek által a csata után csak Goblinnyó néven emlegetett mutogatós goblin varázsló és bátor mellékhatásai

Néha még én is elmosolyodtam rajtuk. Szegény Chukkulart cukkolták még folyamatosan. Egy randa kis goblin varázslót ajánlgattak neki, ami mutogatta a seregünknek a csúnyáját, hogy majd az lesz a mátkája, mert olyan bamba vigyora van annak is, mint neki. Chukkular ekkor szentül megfogadta, hogy agyonüti azt a kis goblint, meg azt is, aki még egyszer kineveti miatta, hogy ő ilyen kis valamit választana feleségnek! Az emberek ekkor elhallgattak - erős kölyök ez a barbár – de a varázsló csak leszólt neki, tán a nagy nősténytrollt nézte ki magának asszonynak, ha már ekkora bivaly?

Még a fal túlsó szélén álló lovasok is elnevették magukat, ketten konkrétan le is estek a lóról úgy hahotáztak.

Aztán a törpökre terelődött a szó. 

Farkas gyönyörű törpe serege a kőelementálok országgyűlésének elnökével, szövetségesnek némi ogre kiegészítéssel

- A törpe király azért kemény csávónak néz ki, nem gondolod? - kérdezte a mágus.

- Debrecenben még ellenünk harcoltak. Tud pofozkodni az öreg az biztos! 

- Tényleg, arról még nem is meséltél!

- Nem is fogok sokat. Ott kegyetlenül elbántak velünk, alig tudtunk megmenekülni. A zsoldra felfogadott ogrék és goblinok tették ugyan a dolguk abban a csatában, de a törpékkel meg a kőelementálokkal nem tudtunk mit kezdeni. A megidézett élőholtakkal meg végképp semmit. Aztán kiderült a törpéket is, meg minket is jól átvágtak a kerítésen, oda sem kellett volna menni, ha meg mégis, akkor szövetségben. A sok élet hiába hullt el, hacsak az nem előnyünkre van, hogy a törpékkel megkötötte a vezér itt végül a szövetséget. Ebből még nagy dolgok születhetnek!

- Meg hoztak valami zsoldos ogrékat is ahogy láttam.

- Nem tudom honnan szerezték őket, de némi plusz izom mindig jól jön!

A csatába megérkezett ogrék Debreczen környékéről. A maradék logisztikai és raktározástechnológia fennakadások rugalmatlan elhárítása okán - értsd Kaba otthon hagyta - késlekedett a hadba vonulással.

- Hát pluszizomból odaát is van elég. Kár, hogy a barbárjaitok nem jöttek, csak ez a nudista siheder.

- Chukkulart ne bántsd! Gúnyold ki az asszonyokkal való ügyetlensége miatt, de ne sértegesd harci tudományát, mert ahhoz az egyhez ért. Talán túl jól is. Mióta az új fegyvermester kezeli, nagyon kikupálódott. Igaz Chukkular? Agyonvered te azt a böhöm hentesogárt is, ha eléd mer állni, nem?

- Ha agyon lehet csak ütni, akkor ő győz le engem, mert neki kevesebb van abból, mégha olyan busa nagy feje is van, mégis félő nem találom el azt a kis agyát, de ha verhetem máshol is, akkor kifilézem mint a friss halat!

- No, nézd csak! Tud ez a kölök ha akar! Ha kezelésbe vesszük, még viheti is valamire!

- Varázsolni azért csak ne tanítgasd majd!

- Ezt az intést feltétlen megfogadom!

- Némán azokat a goblinokat! A magasabbja akkora, mint az én... - tódította a zászlós hadnagyom, majd kidomborította ágyékátés kacsintott egyet. Éktelen nevetés támadt.

- Hát, nekem a lányok hajnalban mást mondtak rólad! - vágott vissza a mágus.

- Értesz is te az asszonyokhoz… Azért van a kezedben az a kicsi pálca, mert lent nincs is botod, mi?

- Nem tudtad? A mágusoknál minél kisebb a bot annál nagyobb a pálca, minél nagyobb a bot... Látod milyen kicsi a pálcám?

- Kicsi, de a vége keskeny!

- Mondom, hogy nem figyelsz! A mágusoknál a pálca vége minél véknyabb, a bot annál vastagabb!

Így évődtek egymással. A harcosok hahotáztak, térdük csapkodták, nyoma sem volt a szokott ütközet előtti félelemnek.

Grosh szomszédúr élőholt és káosztörp serege. Farkasnak alaposan meggyűlt velük a baja.

- Te, ezekről a fekete törpökről tudsz valamit? Sok vidéket bejártál, meg tegnap ha jól láttam ittál is a mi törpjeinkel... – tudakolta zászlósom.

- Semmi jót. Állítólag valami olyan volt náluk, hogy a trónutódlási hercehurca végén megmaradt örököst megszállta valami démonsereg. Aztán azokat is lecsapták, de ettől kicsit megkattant az egész klán.

 - Démonoktól megszállt törpék? Haha! És még én hazudozok az északi csatákról, mi?

- Én nem voltam ott, csak hallottam. A mi törpjeink meg nem beszéltek róla, bármily részegek is voltak. Csak csóválták a fejük és valami olyan szót ismételtek, amibe beletörik a nyelvem. Egyébkent meg mennyire lehetnek ezek veszélyesek mégis?

- Nem tudom, de azok a rozsdás gólemek a hátukon azzal a méhkassal olyanok, mint amikor nálunk az asszonyok viszik a fejükön kosárban a ruhát mosni.

- No, csak meg ne ruházzanak minket! A két ágyú nagynak néz ki!

- Nagyobbat durran majd, ha a mi ágyúnk telibe trafálja!

- Az élőholtakkal meg volt már dolgotok, nem?

- Volt, fene a pofájukat. Nem is bánom, hogy a törpékkel szemben álltak fel. Remélem, azt a hatalmas dögöt agyonlőjük mihamarabb. Egyszer megkergette a seregünket.

- Szaladni is tudtok, hősöm? – évődött a mágus.

- Szaladni nem szaladtunk, de nagy fogócska volt, az már igaz. Mi elértük ott, amit akartunk, mikor velük csatáztunk, de hogy mit keresnek itt ezekkel, fogalmam sincs. Nem baj, ha a sárkányt leütjük, a többit simán agyonverik a törpék, ha mindnek ilyen fain kalapácsa van.

- Egynek már nincs!

- Az az ő baja.

- A tűzelementálokhoz mit szólsz? Azokkal mit kezdünk?

- Mi? Semmit. A törpökkel szemben álltak fel. Azok meg amennyi sört isznak, ha csak lepisálják őket is kialszik a lángjuk!

- Tényleg sokat isznak.Majdnem annyit, mint amit megesznek.

- Azért mi sem vallunk szégyent!

- Elég nagy baj az, hogy a böhöm kulacs pofátokkal ennyit zabáltok. Mi van, ha elhúzódik az ostrom?- fogalmazta meg mindenki kételyét a kóbormágus. Ő kimondhatta, amit a többiek nem. Ő csak az aranyért harcolt, nem lojalitásból.

A derékhad, vegyesen Kaba és Sebitar ecsete munkája

Ekkor szólaltam meg először, fennhangon:

- Ez az ostrom elhúzódna? A dögök vagy megesznek minket holnap reggelre, vagy ami megmarad belőlük holnap estére, az szétszéled a szélrózsa minden irányába. Egy nagy verekedés lesz itt csak. Azt kell megnyerni.

A vezéreik közül amennyit csak lehet meg kell ölnünk,vagy kábultra vernünk, a maradékot meg nem szabad beengedni, kint kell velük megbirkózni a mezőn, aztán ami nem fér be a várba a többitől, elveszti a kedvét egy idő után és elkotródik. De ehhez az kell, hogy a fal kitartson. Ha meg mégis szétlövik, akkor be kell állni a leomlott fal tövébe és kitartani az utolsó emberig. Ha kibírjuk estig, ezek reggelre elkotródnak. Ekkora csürhe soha nem marad egyben sokáig, csak a könnyű zsákmány reményében. És ne feledjétek, lehet, ők többen vannak, de mi vagyunk a jobb harcosok! Győzni fogunk!

Magam nem hittem szavaimban, de az embereim hittek nekem. És ez számított. Ha kitartanak, akkor tudunk csak győzni.

Ekkor az orkok megfújták kürtjeiket, elkezdték verni dobjaikat, goblinjaik visítottak és megindították a támadást. Magamhoz intettem hű hátasom, csatlakoztam lovagjaimhoz a várfalon túl, embereim háromszoros "Hurrá!" kiáltása után pedig becélozták az előzetesen megbeszélt célpontokat.

A Nagy Déli Ütközet, a csata Csont’Grádért elkezdődött.

_________

Majd az utolsó emberig harcoltak. A csata végére nem volt olyan, akin legalább egy sérülés ne lett volna, de kitartottak. Egytől-egyig hősök voltak.

* kivonatok Tudós Fredrics – A hadtudomány kialakulásáról című művéből