Galnozs enerváltan meredt maga elé a kocsma egyik sarokpadján. Az olykor túlságosan is harsány seregzászlós némán iszogatott barátja mellett. Ma valahogy nem volt kedve semmilyen történet elmeséléséhez, nem úgy mint általában. A sereg talán legjobb egyéni harcosa, a nem túl ravasz barbár ifjú, Chukkular sem szólt semmit, bár ez tőle nem volt meglepő. Hallgatag fickó volt, akinek csak a csatatéren eredt meg a nyelve. A “Vicces Vőfély”-ben - ahogy a környéken a tulaj fia után hívták a “Fogadó a Bronz Tülökhöz” nevű söntést - szinte tapintható volt a csend, bár majdnem telt ház volt. Néha hallatszott csak egy-egy halk rendelés, vagy egy kupa hangja ahogy hozzáütődött az asztalhoz. Az udvarról ugyan behallatszott a fogócskázó gyermekek zsivalya, de nem érdekelt senkit az sem. A cselédlányok, Borcsa és Börzse próbált ugyan némi életkedvet vinni a vendégekbe, kevés sikerrel. A konyha melletti sarokban volt csak egy kis mozgolódás, egy nagy hasú idősebb altiszt fogyasztott el egy galambot éppen, de már ő is a vége felé járt, halk böfögések közben tüntette el éppen az utolsó falatokat.

Ond-ra megérkezik a fogadó elé és kiköti a lovát

Az ajtó halkan nyikordult meg és belépett rajta egy kék köpenyes varázsló. Más volt mint az errefelé jól ismert körmágusok komor öregjei, és pökhendi tanoncai, Ugyan az ő haja is ősz volt, rögtön tudták, nem azok közül való, és nem csak abból hogy a körmágusok soha nem tértek be ide. Ismerte több veterán is a Csontgrádi csatából, a többiek pedig Galnozs történeteiből. Ond-ra a harmincas évei elején járt, alapvetően vidám fickó, Galnozs és Chukkular jó cimborája, habár Csontgrád ostroma óta nem találkoztak. Kóbormágus volt, vagyis olyan mágiahasználó aki nem vetette magát alá a Kör tanításainak és dogmáinak. Bár nem számított törvényen kívülinek, nagyon közel állt hozzá a státusza. Igaz, mióta a Csontgradi Lord Sebitár szolgálatában állt, és kitüntette magát az ostrom során elég jelentős tekintélye lett a harcosok között.

Minden szem rá szegeződött. Két nappal korábban érkezett, a város mellett jelent meg egy vihar kitörése közben, arkán teleportálással. A varázslat majdnem megölte, zihálva szedte a levegőt, teljesen kiverte a víz. Három dekteg - letelepült északi barbárokból lett gazdálkodó - hozta be a városba lovaskordén.

A lurkók nem aggódnak csak azon,
hogy ki lesz a sas és ki a nyúl

Galnozs épp annál a kapunál volt ekkor szolgálatban, így ő beszélt először a tisztek közül a mágussal, aki csak egyetlen szót mondott, majd elájult. Az ispotályban gyorsan rendbe hozták amennyire tudták és a kormányzó amint lehetett ki is hallgatta.

Természeten a következő nap a kocsmában is kiderült érkezésének oka. A nyugati nagy folyó északi kanyarulatának partjai felé számolatlanul vonulnak, gyűlnek a seregek. Mindenféle ismert és ismeretlen hadak közelednek a vízen, a földön és levegőben. Vannak akik szövetségben érkeznek, mások épp ellenkezőleg, folyton bele-belecsípve egy vagy több másik hadoszlopba. Hatalmas csatára, vagy csatákra van kilátás. A Csontgradi orkok is megindultak, a mágus erre figyelt fel. Követte utukat egy hatalmas sas hátán, majd megelőzte azokat. Akkor látta a roppant csapatmozgásokat.

Sajnos azok is észrevették őt. Hátasát végül lelőtték és zuhanás közben hajtotta végre a teleportáló varázslatot ami végén Alkinosozoriaknaz mellé került.

A kormányzói tanács nemrég ért véget. Harmadik este volt egymás után, hogy azon vitatkozott a vezérkar induljanak-e neki vagy ne?

Érdekes, hasonló hírek után tavaly Csontgrádra lelkesen indultak a harcosok, most viszont mindenki tarkója verítékezett. Csontgradon a sereg harmada meghalt és a hatoda örökre megnyomorodott. A többiek nagyobb része is kisebb-nagyobb sebekkel élte csak túl a csatát. Nem csak, hogy nem akart a város még egy ekkora vérengzést, de ami a legfontosabb: nem is bírt volna ki még egyet. Megértették a kormányzó hezitálását. Ráadásul a káosztörpök is aktívak mostanában, több kisebb összecsapás is volt velük késő ősszel.

Karácsony utáni KoW meccs
Grosh káosztörpéi ellen az északi határvidéken

Ha azok a démonfattyak akkor támadnának mikor a sereg nyugatra vonul... Bele sem akart gondolni senki.

A vélemények megoszlottak. Bejukigt a többi gyalogos kapitánnyal egyetértésben nem indult volna. Tél van, hideg, a hüllők nem használhatóak hosszabb távra. Az emberek morálja nélkülük pedig nem ugyanaz. A nehézlovasság indult volna, a forrófejű lovagok most is szomjazták a csatát. Farthakis a felderítők kapitánya óvatosságot javasolt, várják meg a kiküldött könnyűlovasok visszatértét a hírekkel. A mágusok sem voltak egységesek. Az általában békés Nirolo a támadást, míg Um'urco első igéző a kivárást támogatta. Mendekó nem foglalt állást, míg Vörös Theldez, az ifjú vérmágus egyenesen kétségbe vonta a kóbormágus szavahihetőségét. A kormányzó nem mert dönteni. Nem tudta a mostanában különösen aktív káosztörpék mit tesznek a legutóbbi Putnoki győzelmük után. A keleti Varanguruk törzsektől is tartott, hiába verték vissza egy támadásukat az ősz közepén. Ugyanakkor tudni akarta mi van kialakulóban a nem is oly távoli folyóvölgyben.

Galnozs felnézett barna söre mellől a mágusra.

- Na, mi lesz?

- Nem tudom. Megint elmondtam mindent amit láttam és amire emlékszem.

- De most akkor megyünk balhéba vagy nem? - kérdezte Chukkular.

- Nem tudom! A kormányzó nagyon bizonytalan. Menne is, meg nem is.

- Szerinted mennünk kellene? - kérdezte a vacsorájával éppen végző katona.

- Szerintem nem. - csóválta meg a fejét a kóbormágus - Sokan vannak, és ádázak. Ha ezek valahogy összeállnak, nagyobb esélyetek lenne ellenük idehaza. Ha meg egymással verekednek össze, pláne feleslegesen mennétek.

- Én azért csak megnézném őket magamnak! - mondta Chukkular.

- Ezért küldték ki az összes felderítőt. Ma délben Farthakis is utánunk indult. A nehézlovasok reggel indulnak a déli határra a fekete órásgyíkkal, El’Diabloval, meg a barbár milíciával. Pár perc és ki is hirdetik a főtéren.

A délre induló lovagok és milícia,
Trevize lovasparancsnok vezetésével

Morajlás futott végig a kocsmán. Ez új információ volt. Mindenki komoron gondolkodott.

- Egy korsó meleg barnát kérnék, drágaságom! - szólt a mágus a vörös pincérnőhöz, aki nyomban lépett is a söntésbe. - Szerintem ne menjetek sehova, legfeljebb ezeket a törpöket abajgassátok kicsit, nehogy ők piszkáljanak titeket. Ez most nem olyan verekedés lesz mint Csontgrádon volt. Meg tél van. A gyíkjaitok sem bírnák a nagy utat jól.

- De tétlenül ülni is rossz! - erősködött Chukkular. Galnozs vállára rakta a kezét és a szemébe nézett.

- Hagyd a fenébe öcsém, nem mi döntünk. Még csak szavunk sincs az ügyben.

Ezen a híren összesúgtak a katonák. Hirtelen élet lett a kocsmában. Az egyik asztalnál hangos szóváltás is kerekedett a dologból, egy másiknál majdhogynem verekedés. A kövér tizedes újabb sört rendelt, és bizonygatta, hogy ő ha kell harcolni fog. Az egyik asztalnál ülő barbár milicisták és dekteg rokonaik bort rendeltek, pohárban és tömlőben. Ők már az útra készültek.

A fiúk szájtátva nézték az elvonuló sereget

Ond-ra halkabbra fogta a szót az asztaluknál.

- Abban nem vagyok biztos, hogy semmit sem ér a harcosok szava. Okos ember ez a ti kormányzótok. Ha féllábú is, az esze teljesen egyben van! Gondolkozik az kettő helyett is. Kikéri mindenki véleményét. Titeket is kéret magához alkonyat után, szóval újabb sört már ne kérjetek ki!

• Minket ezzel a szecskavágóval? - hüledezett Galnozs. - Minek?

- Mint mondtam, okos ember ez a ti kormányzótok. Tudja, hogy folyton itt lógtok a kocsmában, jobban ismeritek a legénységet mint bárki. Nyilván erről akar veletek beszélni. Vagy esetleg van valami külön terve veletek.

- Milyen terve? Mire gondolsz?

- Köszönöm szépségem - biccentett a sört kihozó cselédre, majd kortyolt is egy nagyot, míg megvárta, hogy az ellépjen az asztaltól. - Figyelj barátom! Ha lenne valahol egy epikus csata, vagy csaták sorozata akár, amit én nem láthatok, de tudni akarom mi történt ott, én elküldenék valakit, hogy nézze meg, hozza hírét. Én biztos olyat választanék, aki majd jól el tudja mondani mi volt ott. És küldenék vele egy jó testőrt is! - biccentett a barbár fiúra.

- Akkor mégis lesz egy kis balhé! - vigyorodott el a barbár ifjú és önkéntelenül is megsimogatta a harci fejszéje nyelét.

- És mi van ha én mondjuk nem akarok menni?

- Akkor is menned kell, egyébként meg mind tudjuk, hogy akarsz menni. Látni akarod a seregeket.

- Velünk jössz te is? - tudakolta Chukkular.

- Én elküldenék veletek a kormányzó helyében valakit, aki tudja mit keressetek! - kacsintott a mágus.

- Akkor téged miért nem hívat?

- Engem nem utasíthat a nyugati útra. Nem esküdtem fel a városotokra. Meg úgyis tudja ha titeket elküld, elmegyek veletek. Mondom, okos ember nagyon!

- Akkor mire fel ez a nagy délre vonultatása a nehézlovasoknak, meg a milíciának?

- Óvintézkedés. Elküldi őket, ne csinálják a városban a hangulatot. A barbár milícia meg nem számít hol nem csinál semmit. Némi arannyal kevesebb lesz a kincstárban a kaja fuvarozása miatt, de a nyugalom megér ennyit a kormányzótoknak. Mondom, okos ember az. A könnyűlovasokra vonatkozóan ugyanakkor két új egység felállítását rendelte el, meg a mostaniak átszervezését mélységi felderítővé, Trenebo kiképző holnap kezdi a munkát. Farthakis az utunkat előkészíteni indult el a határra, ebben biztos vagyok. Mert én küldenék valaki olyat is, aki ismeri az utat oda.

- Akkor nem lesz a télen nyugatra hadjárat?

- Szerintem nem, de megtudjátok az este. Igyátok meg a sörötök aztán menjetek. Inkább ti várjatok a kormányzóra mint ő tirátok.

Tekintetével a kupa borokat kiosztó cselédre révedt

- Még annyi, hogy ennek a vörös gyönyörűségnek a nevét mondd már meg mielőtt elmentek! Valami harapnivalót rendelnék.

- Csak vigyázz vele azért közben. Ha elkalandozna a kezed, az övé is eljár! Pofozott ő itt már fel nálad nagyobb urat is! -válaszolt nevetve a barbár fiú.

- Börzse! - kiáltott Galnozs a söntésbe - A pincepörköltből ami a füstölt szarvasból készült, hozz már egy adagot mindenestől a mágusnak, légyolykedves!

- Köszönöm. Most pedig induljatok, megvárlak itt titeket. Nekem való ez a hely. - mondta körbenézve.

- Ha beléd kötnének tudod mit csinálj? - kérdezte aggódva Chukkular. A kóbormágus ősz haja ellenére is siheder ifjúnak tűnt mellette amikor felálltak.

- Általában amint az elsőt békává változtatom, meg szoktak torpanni!

Kacagva ölelkeztek össze ahogy elváltak, majd a mágus szeme ismét a cselédre tévedt.

- Már hamarabb is eljöhettem volna ide! – mormolta maga elé, majd újra meghúzta a sörös kupát.

Galnozs és Chukkular elindul a kormányzóhoz