Ezzel a beszámolóval még adós vagyok nektek, JIM ugye már másnap megírta a beszámolóját, nem maradhatok le, ideje pótolni. 

A 24 órás festésre az előző posztban leírtaknak megfelelően jól felkészültünk. A pénteki napot kivettem szabadságnak. Délelőtt bevásároltam a kajához, illetve tartós beruházásként vettem szurokvászon asztalterítőt is. Ez több okból is szükséges volt. Egyrészt most is védte az asztalt, főleg az airbrush festéstől, valamint majd terepépítős projekteknél is jól jön. Akciós anyagot választottam, hiszen a minta szinte mindegy volt, mégis teljesen jót sikerült találni, nem rózsaszín virágosat. 2700 forintból a két sörasztalt teljesen lefedő anyagot sikerült szerezni. Bőven megérte.

A kaját délután elkészítettem, kis- és nagytupperbe becsomagoltam, italokat behűtöttem. Este pedig átcuccoltunk Groshhoz. Végül úgy alakult, hogy Sebitár és Chava is nálunk festett, - megtudták, hogy főzök előre - így tényleg szükség volt mindkét sörasztalra. Kényelmesen, bőven elfértünk rajta. A technikát is összeraktuk este, a laptopot összekötöttük a TV-vel, hogy rendesen lássuk a többieket az online csatlakozásnál, vittünk le kishifit zenéhez, amit végül nem is használtunk, hosszabbítókat a világításhoz és a kompresszorokhoz, szóval rendes nagy készülés volt. Végezve pattintottunk elégedetten egy sört, bekészítettük az alapozott figurákat, Grosh Káosz Űrgárdistái és a Helldrake valamint Gyíkembereim katonás rendben várták a festéket, mi pedig ezután elraktuk magunkat másnapra.

Vihar előtti csendélet

Mindenki megreggelizett otthon, piperébe vágta magát, aztán 9:31-kor megérkezett a két vendégmunkásunk, Diósgyőrből, kipakoltak ők is, Chava a bizonyos Necron félt, Sebitar pedig a Beastclaw Raiders kezdődobozt. Grosh lefőzött egy bivalyerős kávét, én pedig közben becsatlakoztam a Discordra.

Ott már gyűlt a nép szépen, alig fértünk be egy szobába, de végül csak megoldották, Ratboi megtartotta a megnyitót, aztán 10:20-kor hivatalosan is elkezdődött az esemény. Szépen szétszóródtunk a szobákban, egyéni beszélgetésekre. Mi - milyen meglepő - pár KMCS veteránnal az Aggraxx Earthsade-ben kezdtünk. Hatalmas ötlet volt a szobákat festékekről és hobbi méme-ekről elnevezni, sokkal hangulatosabb volt, mint a standard „1.-es szoba” elnevezés. Ilyen hangulatos apróságok, - meg a fontos dolgok miatt még jobban- jár a pacsi a szervezőnek. Dani kitett magáért, szépen kézben tartotta az eseményt.

Warhammer Start Painting! 

Délelőtt kedvenc hazai hobbis youtube csatornánk is felhívott minket. A Lore Gamers, vagyis Farkas és Manó is festett, livestreamen tolták, ami utólag is visszanézhető bármikor, linkelem is, festés vagy összerakás mellé ideális. Farkas Ossiarch Bonereapers-t festett, míg Manó egy Tau kezdődobozt. Taut. Legalább nem eldákat.

A nap folyamán rengeteget nevettünk. Nagy ötlet volt az együtt festés, nekem személy szerint sokat segítettek a srácok. Egyrészt ugye szakmailag, festési tippek, és színek kiválasztásában is az apró bitekhez, másrészt motiváció szempontjából is remek volt. Amennyi csipkelődés, zrika, élcelődés volt, arra külön statisztikust kellett volna fogadni, hogy összeszámolja. A verseny után több hobbitárs is mondta, hogy hajnalban mi szinte stand-up comedy szinten nyomtuk a beszólásokat egymásnak, sokat segített nekik, hogy ne adják fel. Nem ez volt az előzetes célunk, de örülünk, hogy volt akinek segítettünk ezzel!

Ipari mennyiségű döglött csirke egy kádnyi rizsával és zöldséggel

A szerveren az egyik chatben folyamatosan küldte a képeket mindenki, motiválva egymást, hogy lehet itt haladni, ha folyamatosan csinálja az ember. Délután és este több kibic is becsatlakozott, akik versenyen kívül festettek vagy raktak össze pár figurát, ők is többször adtak új energiát, szinte hős státuszig magasztalva azokat, akik bele mertek vágni. Nekem speciel nagyon jól esett a bátorításuk.

Mert a holtpont egyszer bizony csak eljött mindenkinél. Volt, aki sajnos fel is adta a kihívást, volt, aki visszavett a végcélból és sokkal kevesebb figurát fejezett be, mint tervezte reggel, de a legtöbben azért végigfestettük az éjszakát. A holtpont jellemzően este 11 és reggel 6 közt jött el legtöbbünknél. Az első 8 óra móka és kacagás volt, aztán a második 8-as műszak végén elkezdett fáradni mindenki. A harmadik 8-as műszak közepén pedig szinte mindenki kivolt már teljesen.

Alapból ébren lenni is fárasztó ennyi időt, de ilyen aprólékos, precíz munkát végezni közben igazán megterhelő. A hát és kéz elfárad, ahogy a szem is. A koncentráció lassan szétesik, lassul a festés sebessége, egyre több a kis apró melléfestés, amit javítani kell, ami alatt szintén könnyen lehet hibázni. Lehetetlennek látszik a végcélt elérni, és az elme kezdi feladni. A szervezet könyörög az alvásért, vagy a pihenésért, de nem szabad megadni neki, mert akkor lemaradsz, bár ha pihennél, talán gyorsulnál kicsit... Ördögi kör.

Előre eltervezett időbeosztásunknak köszönhetően és annak, hogy többen voltunk, nálunk ez nem jelentkezett annyira erősen. Többször felálltunk, ettünk sütit, gyümölcsöt, átült kicsit a kanapéra, akinek a háta megfáradt, és hasonlók segítettek átvészelni. Ha láttuk egymáson, hogy fárad, nagyokat sóhajt, csóválja a fejét valamelyikünk, rászóltunk, mozogjon egyet. Groshnál sajnos az, hogy nem volt előre betervezett színséma, és este tíz körül kvázi újrakezdte az alapszínt a gyalogosokon azért eléggé demotiváló volt számára, de segítettünk rajta. A hatalmas pokolsárkánya sem segítette a munkáját, rengeteg trim van rajta, ami aprólékos munkát kívánt. A sárkányról hol itt, hol ott vágott le pár kiálló tüskét, díszítést, nem kell az oda felkiáltással. Ekkoriban derült ki az is, hogy a Helldrake főállásban örömlányként dolgozik valamelyik bordélyban a warp mélyén, ráadásul olyan sokszor tudtuk meg ezt az infót, hogyha minden egyes alkalommal csak 1 cent pálinkát iszunk, akkor is berúgtunk volna. Mi sokat nevettünk ezen, ha Grosh nem is.

Az a bizonyos Pokolsárkány

Chava lett készen először hajnal 3 körül. Ő köztünk a legjobb festő, tudtuk, hogy ő lesz meg leghamarabb, nem lepődtünk meg. Egyéni sémájú nekron csapatának korai elkészülte egyszerre volt motiváló és demotiváló számunkra.

Indomitus necron fél

Másodiknak Sebitar fejezte be a festést 7 körül. A maradék apró kis élkihúzásokhoz már nem érezte az erőt magában, így nem fogott bele. Így is nagyon szép eredményt ért el szerintem a mamutlovas ogréival.

Fagyos északi tundrák marcona vándorai

8 előtt kicsivel Grosh is beadta kulcsot, A Helldrake végül kész lett, de a gyalogosokból nem mind lett meg. Kicsit el is volt kenődve emiatt sajnos, pedig szerintem abszolút nem vallott kudarcot, sőt!

A warp vad harcosai

9 óra után kicsivel én is befejeztem. A két nagy dög meglett, meg a lovasok is, a gyalogokkal pedig már nem tudtam foglalkozni érdemben tovább, a szemem már nem látta, amit kellett volna, így a pimpelést nem vállaltam.

A Gyíkemberek köztünk élnek

Az asztalt hagytuk, ahogy volt –majd elpakoljuk este - és aludni tértünk, de én még végig akartam hallgatni a záróbeszédet, végül arra aludtam el az ágyamban.

Összességében nagyon örülök, hogy részt vettem a kihívásban. Nagyszerű élmény volt, nagyon sok hobbitárssal kerültünk közelebb egymáshoz, a közösséget nagyon összekapta a rendezvény. Sokat megtudtam festői képességeimről, meglepődtem, nem számítottam ennyire jó eredményre, nem hittem hogy tényleg végigérek a figurákon ilyen minőségben. 2 éve még biztos nem mertem volna belefogni, ha másra nem arra jó volt ez a karantén év, hogy a festési tudásom azért valamennyit fejlődjön.

A következő héten megvolt a szavazás az elkészült munkákról. Nem tudom hogyan, de Ratboi szervező úr egy egész szép halom loot-ot szerzett, minden kategória számára.

A győztes teljes testhossz előnnyel Jim lett, megérdemelten, és végül Grosh szomszéd is örülhetett, hiszen a szörny kategóriát végül az a bizonyos cuuuuurv@ Helldrake nyerte.

A győztes banda

Azt hogy a közösség mennyire élvezte, mi sem mutatja jobban, mint hogy a verseny alatt már elkezdődött a következő 24 órás festés szervezése. A téma ezúttal Lord of War, vagyis Hadúr kategória.

Közeledik tehát a pillanat, amikor is ki fogom festeni az Ezer Ifjak primarkáját, Magnust, de az már egy másik történet lesz.