Ah-Bolom-Dz'acab, a vén Vérharcos hű hátasa Ah-Uaynih mellett állt. Kezében forgatta legutóbbi csata után szerzett tárgyat. A Khorne Nagydémon letört szarva szinte égette a kezét, de nem tette le.

- Megint megtaláltak minket. Látod Nagylány, sehol sem lehet nyugtunk tőlük. Ezek bárhol megtalálnak minket. És jönni fognak ismét. Tudod te is. Ha ezek megérezték a vérszagot, akkor jönnek. Ezt a felderítő csapatot ugyan megöltük, egy ideig nyugtunk lesz, de jönni fognak. Sokan. Annyian, amivel már nem bírunk el. Itt és ennyien nem. Kell egy új otthon. Valami olyan hely, ami termékeny.

A hatalmas Carnosaur felemelte fejét, majd lehunyta a szemét és halkan felmordult. Szemét kinyitva komoran belenézett lovasa szemébe, majd visszafeküdt a homokra. Tekintete a kapu felé révedt.

Felkészülési meccs Chava ellen
Csúnya démonmészárlás lett a vége.

-  Igen. Újra alá kell szállnunk. Tudom, mennyire nem szereted az utazást, de mennünk kell. Sikerült ugyan legyőznünk a Nurgle és Khornita démonokat most, de ha egyszer vesztünk annak nagy ára lesz. Vérrel, ifjaink vérével fizetjük meg. A sereg itthon marad. Védeniük kell a népet. Kevesen megyünk. a lovasság harmadát visszük csak, és gyalogosokat.

A Carnosaur hirtelen emelte fel a fejét. Kinyitotta hatalmas száját és ráüvöltött a meglepett Vérharcosra. Megrázta a fejét, és két egymást keresztező vonalat rajzolt a homokba. Orrával meglökte a meghökkent veteránt, majd tüntetőleg megfordult és a naplementét nézte. Teljesen kihúzta magát, makrancos hölgyként meredt a távolba, félelmetes volt.

Ah-Bolom-Dz'acab ámultan nézte. Ritkán nyilvánította ki ennyire hevesen nemtetszését hátasa. Néha elfelejtette milyen intelligens. Eszébe jutott, amit szokott róla mondani az ifjaknak: Ha beszélni tudna talán még a tanácsba is bevennék. Nélküle már ő sem lenne, annyiszor mentette meg az életét, sokszor mintha látnok lenne, úgy érzi meg azt, ha rossz döntést hoz.

- EZ AZ! - kiáltott fel önmagát is meglepve. Két karját kitárva ölelte meg hátasa hátsó combját.

-Igazad van. Így kevesek és erőtlenek leszünk, nem lehet sikeres a portya. Kell a Látnok. A démonok ellen is csak vele győztünk. Szükségünk van a segítségére, a képességeire.

A Carnosaur visszanézett és bólintott. Féltérdre ereszkedett, hogy társa könnyebben fellépjen a hátára.

- Igazad van. Indulnunk kellene vissza. Idő mire a srácok összekészülnek. És a Látnokkal is szót kell váltanom. Meg kell győznöm, hogy velünk kell jönnie. Nem lesz könnyű. Még ha Korombio unokája is.

A két szörnylovas nagy egyetértésben mészárolja Nurgle fanatikus szolgáit

Komótos tempóban haladtak a romváros felé, ami most az otthonukat jelenti. Már látszottak a körvonalak, mikor a homokdűne megmozdult mellettük. A homok elkezdett folyni, egy hatalmas alak kezdett testet ölteni.

- Rajtaütés! - rikoltotta el magát feleslegesen Ah-Bolom-Dz'acab. Ezerszer begyakorolt mozdulattal nyúlt lándzsája után, hátasa pedig felvette a támadás előtti pózt, szembe fordulva azzal a bármivel, ami kilép a homokból.

Szinte kísérteties, élesen sziszegő hang szólt hozzá. Egy Skink Látnok emelkedett ki a homokból Troglodon hátasa nyakán állva. A gyík, bár valamivel kisebb és gyengébb volt a Carnosaurnál, olyan egyéb képességekkel rendelkezett, amik ideálissá tették a Látnokkal való összekapcsolódásra. A két fiatal hím már három csatában harcolt együtt velük. Remekül helyt álltak, ha kellett a végsőkig küzdöttek, de megvolt bennük az a taktikusság, ami ideálissá tette őket a felderítőkkel való együttműködésre: nem voltak vakmerőek. Ha kellett elfutottak, nem áldozták fel magukat holmi félreértelmezett becsület vagy büszkeség miatt.

- Vártalak már felderítő! Szót kell veled váltanom. Holnap veled megyek a kapun túlra. Veled kell mennem! Szükséged van rám, csak Saurosokkal nem lehetsz eredményes. Láttam a szememmel.

- Ukkus-Tama, nem kell kérned. Ami azt illeti, éppen hozzád indultunk, segítséged kérni a portyához. A démonok ellen derekasan küzdöttél, a harcosaim is örülnek majd neked és Shumbu-tuttu erejének.

- Kicsit komolyabb vitára számítottam. Az öregek azt mondták megőrültem és nem fogod beadni a derekad.

- Ez a Nagylány meggyőzött az imént, hogy kellesz. Valahogy megkedvelt téged, vagy a hátasod. Talán csak bennem nem bízik már.

Paraxutl teljes hadereje

- Nem vagy egyedül a teherrel Vérharcos. Nem csak te akarod biztonságban tudni a népet. Hátasod tudja ezt. Ideje lenne, ha te is belátnád. Együtt erősebbek vagyunk. Skink és Saurus együtt. Mint mikor Nagyapám oldalán küzdöttél.

- Tudom. Remek harcos volt. és remek hüllőidomár. Sokat tanultam tőle.

- Ahogy mi is tőled a Csapás óta. Menjünk vissza a városba. Holnap nagy nap virrad.

A két hüllő lomhán indult el egymás mellett. Az egyik csupa izom, gyilkos ösztön, a másik ruganyosság és ravaszság. Lovasaik is legalább ennyire eltértek. Az egyik komor, öreg, veterán harcos, a másik egy épphogy felnőttkorba lépett Látnok. Mégis ideális páros voltak. A felderítők új vezérkara. Tudták nekik nem feltétlen kell győzni a portyán, hanem annyi információt szerezni amennyit csak lehet. És életben maradni.

- Ha megéled a következő csatát, ezt már megnyerted. – morogta maga elé Ah-Bolom-Dz'acab.

Ukkus-Tama oldalra nézett. Nagyapja szavai voltak ezek. A skink harcosé, aki az ég ura volt, míg egyszer csak el nem jött a világuk vége. Komoran bólintott, majd előre nézett. Arra gondolt, hogy mit nem fog mondani este a felderítőknek arról, ami következik. Hogy nem mondhatja el, látta mi vár rájuk a kapun túl. Hogy először két hatalmas óriás területén kell átkelniük, majd fanatikus törpék tetemein át vezet az utuk egy démoni ereklyéhez, amit a Viharszülöttek őriznek.

Némának kell maradnia, mert ha elmondja, akkor mind odavesznek. Csak akkor járhatnak sikerrel, ha néma marad, társai pedig tudatlanok. Úgy kell velük ma este beszélnie, hogy tudja, az ifjú lovasok mind odavesznek majd, de nem tehet másképp. Az ereklyére szükségük van, ha visszatérnek a Khornita démonok. Mert abban még képességei nélkül is tisztában volt, a vérdémonok ahol egyszer vérszagot éreztek, oda visszatérnek!