Az előző posztban leírtam a meccs felvezetőjét, a seregeket és küldetést. Jöjjön a felpakolás és a csata!

Felpakoláskor nekem jobbszélre került az egyik horda, mögé a dombra a számszeríjászok és Quetz valamint Trici és egy seregzászlós. A többiek a másik szélre kerültek, legtávolabb Farthakis és a fekete dinó.

A szárnyas generálisa a vérfarkasokkal és a bűzlő lovagokkal jobszárnyammal szemben állt fel, mögöttük a nagyobb csapat íjász, másik oldalán csak a zombik és a kis csapat íjásza volt.

Utóbbiak behúzódtak egy romos épületbe, ahol az egyik kő is volt.

Osogolthtól keletre a hegyekben Er’ge mellett van egy fensík, amit Dánielpusztának hívnak a helyiek. A terület ásványkincsekben gazdag, többféle drágakövet is találni a környéken. A tavaszi olvadás sok, a hegyről a jég által lehordott követ felfed. A mágusoknak ezek roppant fontosak mágiájuk gyakorlásához, így egy erősebb sereggel elindult a sebeiből felgyógyult Ondoher a térségbe ezek megszerzésére. Első ízben szolgáltak barbárok a seregben. A vezér nem támasztott velük szemben nagy elvárást, igazából csatára sem számított, csak kíváncsi volt, hogy bírják a fegyelmet az északiak. A fennsíkra érve egy felsorakozott élőholt csapat várta a sereget. Gyorsan hadrendbe álltak hát, hogy megküzdjenek az életükért és a kövekért. A seregben sok újonc csapat volt. A lovagok fele, a barbárok és egy új óriáshüllő, a két íjász és a számszeríjász csapat, valamint a hatalmas szárnyas lény amin Ondoher lovagolt még nem látott igazi csatát. Nem ez volt a legjobb alkalom az ismeretlen ellenséggel való harcra, de nem volt mit tenni.

A sereg még jóformán fel sem állt a fensíkra, mikor az élőholtak megindultak. A bal szárnyuk roppant erősnek nézett ki. A generálisuk látszott oldalról akarja megkerülni vonalainkat, így Ondoher bátran szembement vele. A vérfarkasok és élőholt lovagjai pedig szemből mentek neki egy tömbként a lovagokra. Bár a ballista és a számszeríjak számos vérfarkasnak okoztak sebet mire elérték sorainkat rohamukkal elsöpörték a lovagokat a fenevadak.

Generálisuk Ondohert figyelmen kívül hagyva a számszeríjászokra vetette magát, így lehetőség nyílt a fenevadak oldalba támadására. Két oldalról a lovagok és Ondoher elkapta a bestiákat elkergetve őket a csatatérről. A csontsárkány és lovasa ekkor a lovagokra vetette magát, míg élőholt lovasai Ondoherre rontottak. A lovaknak ez sok volt, megbokrosodva törtek ki csata forgatagából, sorsára hagyva lovasaikat. Ondoher szárnyas bestiája számos sebből vérezve szintén kénytelen volt elhagyni a csatateret, mielőtt az utolsó csapásokkal megölték volna a generálist. Trici még valamennyit kozmetikázott ugyan az eredményen a lovasok berohanásával, de nem tudta egymaga megnyerni a csatát ezen az oldalon.

A másikon viszont a lovagok felfogták a zombik esztelen rohamát, akik nem tudtak kárt tenni a fényes páncélokba bújt embereken. A barbárok ekkor oldalba, míg a fekete hüllő hátba támadta őket és pár pillanat múlva a rothadó húscafatok emlékeztettek csak a fertelmekre. A hüllő olyan elánnal vetette magát rájuk, hogy a barbárok El’Diablo! El’Diablo! felkiáltással keresztelték el a jószágot. Farthakis közben egymaga sakkban tartotta a kisebbik osztag íjászt, és a nekromantát is.

A csata végül döntetlennel zárult. Az élőholtak elvesztették a zombikat és a vérfarkasokat, ezek nélkül nem akarták folytatni a csatát. Az emberek pedig túl sok veszteséget szenvedtek ahhoz, hogy kedvük legyen a további küzdelemhez. Mindenki összeszedte, ami drágakőhöz hozzáfért, majd visszavonult. Farthakisnak feltűnt, hogy náluk csak fehér, kék és zöld kövek vannak, a pirosakat mind az élőholtak szerezték meg. Hazaérve mikor tudatta ezt Nirolo-val, a mágus összevonta szemöldökét és a fejét csóválta bosszankodva. Látszott rajta nem érti a dolgot és ez felettébb bosszantja.

* kivonatok Tudós Fredrics – A hadtudomány kialakulásáról című művéből