Mint azt jó páran bizonyára olvastátok, Zirian hobbitárs kihívott egy versenyre a blogján. Apropója az, hogy a Strelets új, első világháborús magyar huszár szettel jött ki aminek nagyon jó a minősége.

A kihívás tárgya, hogy ki kell festenem egy doboznyi magyart a hó végére. A versenyt instant bukom, mert nekem a június sajnos/hálaistennek megint nagyon zsúfolt. Sajnos, mert nem tudok makettre sok időt fordítani, de hálaistennek, mert más kellemes elfoglaltságok jöttek-jönnek be.

A három doboznyi megérkezett figura
-ezúton is köszönet Kocsis Sanyiéknak a Makettshop-nál a kedvességért

Először is, a hónapban megvolt a szóbeli történelem emelet érettségim. Visszamegyek befejezni a fősulit, de ehhez kell egy újrafelvételi, annak meg 1 tárgyból az emelt érettségi a feltétele. Evidens volt, hogy a történelem lesz az. Sokat készültem rá, és a szóbelin sikerült kihúznom a kedvenc tételem, Caesar és Augustus uralkodói módszereinek összehasonlítása. Eredmény hónap végén, jóra számítok.

Holnap megyek legénybúcsúba pajtásnak, amit nagyrészt én szerveztem, - nem kevés idővel és energiával - aztán jövő hétvégén megyünk sógoromékhoz, unokahugi nyolcadik születésnapját ünnepelni. A hó utolsó hétvégéjén pedig az esküvő lesz fent említett havernak, ahol én leszek a vőfély. Közben be kell járni dolgozni is, illetve a hétköznapok is vannak, szóval minimális energiám lesz csak a hobbira.

Ami lesz, az viszont az első világháborús projektre megy majd el.

Miért is kezdek bele még egy korszakba? Mert a név kötelez. A keresztnevem Gábor, és ezt azért kaptam édesapámtól, mert az ő nagyapjának, Kocsis Gábornak 7 gyermeke volt, mind leány. Így a Kocsis nevet nem volt, aki továbbvigye. Én azért lettem Gábor, hogy legalább a keresztnév megmaradjon a családban.

Azért lényeges ez most, mert ez a dédapám huszár volt és szolgált az első világháború alatt. Méghozzá titkos futárként. Fényképem nincs jelenleg róla, de amint ki tudok menni nagyimhoz, áttúrjuk a szekrényeket. Múlt heti telefonbeszélgetésünk alatt pedig kiderült az is, hogy nagyim egyik unokatestvére is huszár volt, - dédapám unokaöccse – és ő is szolgált az első világháború alatt. Ő viszont nem élte túl, meghalt a Limanovai csata előtt az egyik mocsárvidéken, ütközetben. Róla is vannak képek és iratok vélhetőleg.

Egy egészen remek összefoglaló a Limanovai csatáról

Remélem sikerül kinyomoznom melyik ezredben szolgáltak, pontosan milyen harci cselekményekben vettek részt és hogyan.

Hirtelen rájöttem, mennyire keveset tudok erről a korszakról. Az, hogy tudom a római történelmet, ismerem a makedónokat, a száz éves háborút a kalandozásokat, a vikingeket és a második világháború távol-keleti frontját, remek dolog, de ha megtudom ki után neveztek el, hogy mit tett a hazámért, amiben élek, talán fontosabb, mint ezek együtt!

Karosszéktábornok posztja egy könyvről amit már beszereztem a témakörben,
ezúton is köszönöm az ajánlót

Elhatároztam hát, hogy ennek szentelek most egy nagyon jelentős részt a szabadidőmből. Utána olvasok a témának, egyenruháknak, csatáknak, hadvezéreknek, tehát magának a korszaknak.

Nagyon várom már, hogy teljes energiával tudjak erre a projektre koncentrálni.

Összefoglalva annyit tudok mondani: bocsánat Zirian, a júniusi kihívást ugyan nem tudom vállalni, de a korszakra szereztél egy állandó társat!

És a célt is ennek megfelelően módosítanám:

Menjünk fel az idei GamesDayre egy 1/72-es első világháborús keleti front bemutatóval, olyannal, ami képes más embereket is bevonzani ebbe a hihetetlenül mély és izgalmas témakörbe!

A fejlődést, a készülő asztalt, figurákat, illetve a csatákat pedig folyamatosan dokumentáljuk blogjainkon. Ready?

 Február második szombatján Kaba és Sebitar eljöttek Miskolcra és tartottunk egy közepesen görbe hadijátékos estét. Kaba hozta az ogrékat és viking gumicukrot, Sebitar a kősereget és fehérbort, Groshnál otthon voltak a káosztörpék és a sör, én meg lecammogtam egy emeletet az urukokkal, illetve tortilla vacsorameghívással. Meg a GamesDayen vett BloodBowl emberekkel és tereppel.

Naszóval elég az hozzá, – ahogy nagyapám mondogatta - szépen összegyűltünk szombat délután. Kaba és Grosh a Bölényháború utolsó - haha, utolsó! :) Ők sem gondolták komolyan szerintem! - csatáját játszották éppen, mikor én betoppantam utolsóként, ami ugye teljesen érthető, hiszen én érkeztem legközelebbről.

A meccsük végére elkészült az urukok hadrendje is, így a két offside projekt, a két fun sereg összecsapott, hogy megvívjanak Debreczen városáért, ami jelenleg a kövek birtoka, akik egy kevéssé módosított törpe lista egyébként. Remek hangulat volt végig, - bár az elején egy eddig nem hozott varázstárgy megkavarta a dolgokat – és leteszteltük az időre meccselést is, ami szerintem kiválóra vizsgázott. Valószínű beruházok egy sakkórára is ezen felbuzdulva.

A csata ahogy a sasok látták

A Kelet-Magyarországi Csapatverseny 8. – nyolcadik! – versenyét rendezték meg a hétvégén, Miskolcon.

Az előző versenyen Füzesabonyban játszottam is, a lenti sereggel értem el ötödik helyezést nyolc csapatból társaimmal. Arról sajnos időhiány miatt nem készült poszt, pedig abszolút megérdemelte volna a rendezvény.

1000 pontnyi Thousand Sons

A mostani kiírásra viszont nem jelentkeztem, az előző Gyűrűk Ura – Kings of War és terepépítés projektek nagyon sokat kivettek belőlem, nem lett volna teljes energiám a csapataimra. Úgy meg nem láttam értelmét a versenynek.

Ki viszont nem maradhattam a buliból. Minimális energiával ugyan, de besegítettem a szervezőknek, ezáltal beláttam a pakliba kicsit jobban. Erről írnék főként, milyennek is láttam a versenyt egy fél lépéssel bentebbről.

Sok hűhó a semmiért.

Azt hiszik, van értelme annak, amit tesznek azon a kupac sárdarabon. Mintha lenne bármi esélyük változtatni a végeredményen. Azt hiszik, harcolnak, pedig csak acsarkodnak egymással, mint a barbár törzsek gyermekei. Szentül hiszi mind, az ő célja a legnemesebb vagy egyedül jogos. Ha megpróbálnánk tényekkel meggyőzni őket tévedésükről, akkor sem hinnék el. Reménytelenek.

A császár gyermekei mindig is ilyenek voltak. Naivak és mellette pökhendiek is. Uraik parancsára bárhova ugrottak régen is, mint a kutyák.

Idén sem hagytuk ki a GamesDay-t, Budapesten. A kicsit kalandos megrendezésű rendezvény, végül azt kell mondjam, egész rendben volt, és ha az új szervezőcsapat átlátja az új helyszín adta lehetőségeket és beszáll még néhány önkéntes – pl. hahó, a majd teljes KMCS szervezőség jelzett, hogy segítünk ha kell - akkor ez egy teljesen megújult, nívós rendezvény lehet, ami teljesen alkalmas lenne a hadijátékok népszerűsítésére.

Amin nagyon javítani kell az a kommunikáció, de azt remélem, nem lesz jövőre semmi nagy gond, sok minden kialakult idén is a rendezvény napjára. Egyszóval én bízom a rendezvény jövőjében.

Szilvi egy nagyon szép csokis kavart túrótortával engedett el minket a rendezvényre reggel. Tudta, amekkora geekek vagyunk, úgysem megyünk ki ebédet keríteni magunknak, éhen meg mégse halljunk. (Mondtam már, hogy szeretem ezt a nőt?)

Ahogy megérkeztünk és még mielőtt beértünk volna meg is volt az első üzletem, egy leegyeztetett találkán vettem egy Sauron figurát. Régóta szerettem volna egy ilyet, most sikerült.

A helyszín a Stefánia-palota gyönyörű volt, a belépéskor a lépcsős galéria és az előtér láttán nagyon megörültem, nem kicsit kulturáltabb a hely mint a tornaterem ahol eddig volt a GD. A honvédség, akinek a helyet köszönhettük, saját asztalon mutatta be a honvédség járműveit, valamint fegyverbemutató és bombavizsgáló robot is volt. Utóbbi kettőt jómagam nem kerestem fel, de többektől hallottam hogy jó volt az is. 

A Magyar Honvédség - idősebbeknek Néphadsereg - bemutatóasztala

Bent egyből megkerestem Marcellot, akivel SAGA és FrostGrave meccsünk volt lebeszélve. Ott le is pakoltam, majd szétnéztünk a bitpiacon. Nem sikerült megúsznom költés nélkül. Egy BloodBowl ember csapattal és hozzá tartozó kockákkal valamint tereppel lettem gazdagabb, illetve egy remek női fantasy figurával, aki Loreshtől megkapta a Trytonia nevet. Még találkoztok vele a kampányban! A bemutatóasztaloknál is tettem egy kört, szép terepek voltak mindenhol. Néhány kép a teljesség igénye nélkül:

Ha jól emlékszem FoN seregek, (ha tévedek javítsatok ki kommentben)

Az elmúlt időben főleg az emberekkel játszottam fantasyt, mind a KOW, mind a LotR rendszerben, így úgy gondoltam, – és a srácok bátorítottak benne – hogy megpróbálom a polcon pihenő Uruk-hai csapatot is beépíteni jobban a sztoriba. A varangur lista mellett döntöttem, több okból is. Először is: ilyen még nincs a sztoriban. Másodszor: szimpatikus volt a lista. Harmadszor: egész jól rá lehet szabni a csapataimat a listára. És a ráadás: remek szóviccre adott lehetőséget a Varang-uruk népnév. Először 2 éve vettek részt a történetben, mikor először a kabai orkok mellett azok első északi betörésénél a tanyavilágon keresztül a hegyekben egy óriást zsákmányoltak a Gyűrűk ura SBG rendszere szerinti bemutatónapon, a 2016-os Miskolci Makettfesztiválon.

Régóta adós vagyok ezzel a poszttal. Ma van fél éve. Nagyon sűrű volt az életem nyár óta, és bár jutott belőle elég sok a hobbira, az írás valahogy lemaradt. A terv az, hogy ezt most szépen pótolom majd áprilisig. Fejben megvan a sztori, de megírni és posztba szerkeszteni azért egy kicsit hosszabb idő. Remélem hétvégén sikerül bepótolni a nyaralás teljes leírásával, mert volt ott KoW-on kívül 40K és DeadZone is.

 A csata előkészületének leírásából lemaradt, hogy most nem Kaba ellen játszottam, hanem mindketten Szabados Rudi ork serege ellen. A hévízi kirándulás nem titkos célja volt, hogy az ottani hobbitársak lelkét megszabadítsuk a 9th Age kísértésétől és az Age of Sigmar borzalmaitól az egy igaz fantasy, a Kings of War számára. Ebben sikeresnek bizonyultunk, mert a klub azóta számos KoW csatát látott és a kampánysztorijuk is alakul szépen. A csaták igazából fordított sorrendben kerültek lejátszásra, mint itt szerepel játéktechnikai okokból, Először én játszottam Rudi ellen, majd ebből okulva pár tanáccsal, felvértezve és a taktikai hibákat részletesen kielemezve csapott össze az ogrékkal. Addig Kaba egy Deadzone tesztmeccset tolt, utána cseréltünk. Az eredmény és szokásos "hogyan tovább?" egyeztetésünk után a történetet viszont a lentiek szerint írtuk, ebben a kimenetelben több potenciált láttunk a jövő évi visszavágóra.

A seregek madártávlatból

 1. fejezet - Készülődés a Nagy Beltengerhez

Lentebb csatolom a könnyűlovasság parancsnokának levelét a kormányzóhoz.

„Sikerült az ogre csapattól lemaradt néhány roppant másnapos ogrét elfognunk és kivallatnunk. A galádok némi élelemért és sörért cserébe úgy öntötték magukból az információt, mint ahogy magukba az ürühúst.

Az ostrom után új vezért választottak, aki szeretett volna a törpékkel szövetkezni, mert tetszettek neki azok ostromfegyverei. Hiába, előtte úgynevezett Boomer ogre volt, vagyis lövész, ami azt jelenti, hogy puska helyett egy régi ágyúval a hóna alatt rótta a csatatereket. Foglalkozási ártalom lehetett tehát nála a vonzódás a hatalmas ágyúkhoz. A törpék viszont folyton elhúzódtak előle, így kénytelen volt mást tervezni. Eztán hallottak először a helyiektől a keleti Nagy Beltengerről és hatalmas halairól. Ők persze Nagy Bél-tengernek értették ezt. Soha nem az eszükről voltak híresek ezek a bitangok…

2. fejezet - Testvérharc

(1. fejezet itt.)

Június második hétfőjén tartottunk öcsémmel egy tesós napot.

Ez abból állt, hogy a hétvégi házkörüli melók után megittunk pár sört, megettünk némi hamburgert, majd tévéztünk is kicsit délután, punnyadva a kaja után, megbeszélve az élet kisebb és nagyobb dolgait.

Közben pedig bevezettem a Kings of War szabályrendszerbe is. Régóta szerettem volna neki ezt megmutatni és nem is zárkózott el előle. Mint tudjátok, korábban a Gyűrűk Ura rendszerben már játszottunk egymás ellen, és ott ért is el sikereket ellenem. ( Nem is akármilyet!)

A két sereg, amit előkészítettem előző este 1500 pontból, már várt minket az asztalon. Rövid hezitálás után a Tricivel és ágyúval felálló Kingdoms of Men sereget választotta a sok lovassal felálló Basilea ellen.

 Mostanában kicsit elfoglalt voltam. Volt két esküvő, egy legénybúcsú, egy pincebál, ráadásnak sógoréknál és anyukáméknál is 1-1 hétvége, szóval sok-sok minden élmény és kacagás. A seregekkel haladtam is, meg nem is, játékra is volt idő, meg nem is, de 3 KoW meccs csak összejött, meg Grosh hobbitárs megmutatta a Malifaux-ot is. Lentebb próbálom utolérni magam a történésekkel, legalább Kow terén. A Malifaux  tesztmeccs külön posztot érdemel, úgy érzem.

1. fejezet -Káosztörpék támadása

A csongrádi csatában a Forces of Nature sereg bevált, kifejezetten tetszett, így azt gondoltam megy ez nekem, megnézek még egy sereglistát. 1500 pontnyi Basileához volt is elég figurám, gondoltam kipróbálom őket. Grosh szomszédúr ezúttal a káosztörpe (Abyssal Dwarf) seregét hozta.

Hozott valami böhöm ágyút, ami ha talál, nem sebez, hanem öl. (Annyit sebez, hogy bárki belehal.) Hozott 2 lángszóróst, valami tűznek-kinéző-de-nem-tűzelementálokat, gólemet, vezért, zászlóst meg egy horda elit törpét. Sokan voltak és veszedelmesnek néztek ki, és ezúttal tényleg minden festve. SŐT! Szépen festve!

Az én seregem 2 lovas lovag regimentből, 3 gyalogos lovag regimentből, egy large cav hősből és regiment számszeríjászból valamint 2 zászlósból állt fel ellene. A sereget teljes egészében a lila Minas Tirith csapataim tették ki.

A csatában Dani kipróbált serege ellen csúnyán elvéreztem. Rossz artifactokat választottam, nem tudtam kihasználni a csapat mozgékonyságát, a terep miatt és az ágyúja piszok jól talált. 5+ a találata, és a két meccs 13 köre alatt 7x talált. Ez jelentette a különbséget., no meg a rosszul dobott rohamsebzések. A saját egységek nem muzsikáltak rosszul, de jól sem. Nem tetszett meg úgy a sereg, mint a FoN.

A csaták távirati stílusban: Lovagok rohannak előre. Törpe Ágyú lő. Talál. Öl. Gyalogharc. Törpe Ágyú lő. Talál. Öl. Megint. Leesik az embervezér. Törpe Ágyú lő. Talál. Öl. Megint.  Elemental lángja kialszik. Törpe Ágyú lő. Talál. Öl. Megint. Gyalogos emberek meghalnak. Számszeríj nem talál. Törpe Ágyú lő. Talál. Öl. Megint.

A meccs azért jó volt, okoztam én is számos sebet és vettem is le egységét, de a vereségem elkerülhetetlen volt. A hangulat persze jó volt, elnevetgéltünk éjfélig, két jó sör is becsúszott, ráadásul fejenként. A Basileának ekkor úgy gondoltam adok még egy esélyt, pár hétre rá tesómmal volt tervbe véve egy játék. Most pedig a lore:

A Déli ostrom után Ondoher és csapata még kis időre délen maradt. Segítettek gyorsan rendbehozni a falat, gondoskodtak a sebesültekről, újraszervezték a megmarad haderőt. Galnosz bár nagyon kérlelte, nem tudta meggyőzni Ond’rát hogy tartson velük északra. A kóbormágus maradt délen, ahol gyakorlatilag alig maradt mágus, így ahogy fogalmazott szerteszét keresheti magát a rontáslevételekkel abuta parasztok közt, no meg Sebitar nagyúrtól is remek zsoldot kapott. Nem zárta ki a lehetőségét az északra látogatásnak, de nem mostanra tervezte.*

A sereg mozdulni képes része 10 nappal a csata után elindult haza, gyalogosan a káosztörpék és ogrék nyomában. A törpék maradtak még, veleszületett szaktudásuk jól jött a sziklavár testén ütött sebek begyógyításához. Quetzl és a háromszarvúak túlélték a csatát, valamint az emberek körülbelül harmada. A gyalogos lovagoknál kifejezetten jelentős számú áldozatot szedett a közelharc, de a kisegítő gyalogság és a számszeríjászok megúszták elfogadható veszteséggel. A nehézlovasság viszont odaveszett nagyrészt, páran maradtak csak meg, mutatóba. Ők viszont igazi kemény legények voltak, az újjáalakításnál lehetett rájuk számítani majd. Az ogre és káosztörpe sereg jó ideig bár nem együtt, de egy irányba tartott, majd a határkövek előtt 2 napi járásra az ogrék elfordultak élesen nyugat felé. A démonfajzatok tovább tartottak északnak, láthatóan Alkinosozoriaknaz felé vonultak. Ondoher csak remélte, hogy Fréolr fel tudta őket tartóztatni a határon. Ekkor már 3 hete gyalogoltak. Quetzl hátán – aki eddigre egészen helyrejött – felderítő útra indult, egyik gyalogos kapitányát téve meg addig a seregvezérnek, ha bármi gond adódna. Keletre indult, a határkövek mentén a pontot kereste ahol a törpék beléptek Osogolt földjére, és mire visszaért csapataihoz, meglepetésére egy nagy csata maradványát látta, ahol nem voltak ogre, ember, ork, vagy élőholt tetemek a földön, csakis emberek. Azonnal jelentést követelt vezéreitől.*

* kivonatok Tudós Fredrics – A hadtudomány kialakulásáról című művéből

Folyt.Köv!