Régóta adós vagyok ezzel a poszttal. Ma van fél éve. Nagyon sűrű volt az életem nyár óta, és bár jutott belőle elég sok a hobbira, az írás valahogy lemaradt. A terv az, hogy ezt most szépen pótolom majd áprilisig. Fejben megvan a sztori, de megírni és posztba szerkeszteni azért egy kicsit hosszabb idő. Remélem hétvégén sikerül bepótolni a nyaralás teljes leírásával, mert volt ott KoW-on kívül 40K és DeadZone is.

 A csata előkészületének leírásából lemaradt, hogy most nem Kaba ellen játszottam, hanem mindketten Szabados Rudi ork serege ellen. A hévízi kirándulás nem titkos célja volt, hogy az ottani hobbitársak lelkét megszabadítsuk a 9th Age kísértésétől és az Age of Sigmar borzalmaitól az egy igaz fantasy, a Kings of War számára. Ebben sikeresnek bizonyultunk, mert a klub azóta számos KoW csatát látott és a kampánysztorijuk is alakul szépen. A csaták igazából fordított sorrendben kerültek lejátszásra, mint itt szerepel játéktechnikai okokból, Először én játszottam Rudi ellen, majd ebből okulva pár tanáccsal, felvértezve és a taktikai hibákat részletesen kielemezve csapott össze az ogrékkal. Addig Kaba egy Deadzone tesztmeccset tolt, utána cseréltünk. Az eredmény és szokásos "hogyan tovább?" egyeztetésünk után a történetet viszont a lentiek szerint írtuk, ebben a kimenetelben több potenciált láttunk a jövő évi visszavágóra.

A seregek madártávlatból

Nemesi ifjaink immár régóta hetedik születésnapjuk utáni őszön kezdik meg a katonai tanulmányaikat. Hagyománnyá vált, hogy első estéjükön a leendő kiképzőik egyike egy történetet mesél nekik a Balatóniai hadjáratról. Megkérdeztem a kiképzőt aki idén szeptemberben meséli majd, miért ezt a történetet választottak. Azt mondta három gyakorlati oka is van a hagyományon kívül:
Először is megtanulják belőle az egyéni bátorság és küzdőszellem, valamint a csapatfegyelem szükségességét is a gyerekek.
Dicső történetet hallanak, mely erősíti bátorságuk, megismerkednek két, népünkre mai nap is veszélyes fajjal, de bátorságuk a diadal miatt megmarad.
A képzés elején motivációt kapnak, hogy olyan nagy hősök legyenek és lehetnek, mint amik a mesékben vannak, így enyhül honvágyuk, előre tekintenek, nem hátra.
Lássuk hát a történetet, úgy ahogy azt leggyakrabban mesélik ma is az ifjaknak lefekvés előtt.

Hol volt, hol nem volt, az is lehet nem úgy volt, volt egyszer egy nagy csata. De ez nem amolyan kis csete-paté volt ám, ami csak úgy meg szokott történni, ez egy nagy hadjárat volt! Hatalmas hősök harcoltak ott, legendás hősök! Olyan hősök nem teremnek már a földön mostanában, de ti ne csüggedjetek, gyerekek. Készüljetek bátran és lehet ti is benne lesztek majd egyszer egy ilyen mesében.
Szóval ott tartottunk, hogy nagy hősök keltek útra Alkinosoziaraknaz városából a messzi nyugatra a hatalmas Balatónia tartományba a Nagy Beltengerhez, annak is a legnyugatibb csücskébe. Hatalmas vérszomjas ogrékat üldöztek, akik égész falvakat dúltak fel. Vezérük köténye véres volt, hentesbárdja olyan nagy, hogy egy ember el sem bírta volna, bizony! Akkorák voltak, hogy egy ilyen kislegényt mint ti vagytok egyben bekaptak volna! Hamm! No, nem kell azért így megijedni, most nem bánthatnak minket.

A hatalmas hősök üldözték őket két nagy és számos kisebb folyón át. Ott lovagolt a csapatok élén Ondoher, a féllábú kormányzó. Egy nagy csatában egy Gakamak nevű ork levágta a lábát, de a csatát megnyerték, mint ahogy ő még addig soha nem szenvedett vereséget orkok ellen. Azt hiszitek most, hogy az orkok azok valami kis semmi ellenfelek igaz? Hát nem! Hatalmasak egy emberhez képest. Annyira nem nagyok mint az ogrék, de egy kicsi ork is izmosabb mint egy erős ember, bizony! Hatalmas agyaraik vannak, duzzadó bicepszük és irtózatosan vérszomjasak. Akkor hogyan lehet, hogy mégis sikerült őket legyőzni a kormányzónak? Vele voltak hű lovagjai nem is kevesen és Trici az Orkok veszedelme. Az volt ám a hatalmas bestia! Kisebb volt ugyan mint két testvére - akik szintén legendákba illő tetteket vittek véghez, bár ebben a történetben nem szerepelnek - de az orkok ellen hihetetlen harci jártasságot szerzett. Négy erős lába volt, egyenként akkorák mint a csarnokok oszlopai, fején három hatalmas tülök, nyakánál félelmetes taréj ékeskedett. Szemében szelídség és harci tűz különös keveréke izzott. Azt mondják okosabb volt mint a legravaszabb vadászkutya, de szelídebb tudott lenni mint egy öleb. A katonák imádták, mindennel kedveskedtek neki. Ne nevess ezen. Ha harcba indulnál, te is szívesebben menetelnél ha lenne melletted egy akkora óriásgyík mint egy parasztház. Akkora volt, hogy a hátán egy toronyban még egy ballista is elfért. Meg a két kezelője, Vordok és Skrotok. Unokatestvérek voltak, két nagy csibész, akik gondozták, csutakolták a bestiát, és kezelték a ballistát. Roppant ügyesek voltak. Állítólag olyan szakértelemmel bántak a ballistával, hogy ugyanolyan könnyen találták el a célpontot, mint más az íjjal. Én ezt nem hiszem el, de szépen hangzik az igaz!

A híres hősök és a sereg ahogy elhagyja a határköveket

Aztán ott volt még Chukkular, a legjobb harcos a seregben. Roppant erős barbár fiú volt, aki úgy forgatta egykezes baltáját mint senki azelőtt és azóta sem. Beszélik, hogyha a csata heve elragadta, akkor a pajzsával is úgy bánt, mintha fegyver lenne. Aki egyszer látta harcolni, soha nem felejtette el. És ott volt még Galnozs, a seregzászlós akinél jobb mesélő nem volt a földön azt mondják az öregek. Volt ennek a Galnozsnak egy barátja, egy mágus. Az a mágus megbűvölte a zászlóját, ami onnantól villámokat szórt amikor csak kellett.

Ezek a hősök kergették az ogrékat a Nagy Pusztán keresztül, átkelve minden folyón, kicsin és nagyon, egészen Balatóniáig, ahol veszedelmes orkok éltek. A folyó partján kiderült, hogy az ogrékat, akiket kimerített a hosszú menetelés legyőzték az orkok. Seregük nagy része elpusztult, a győztesek pedig nagy ünnepséget csaptak egy kisebb, melegvizű tó mellett. Úgy is hívták azt a tavat, hogy Hévíz.

Ogrepofozás folyamatban

A kormányzó nem habozott, lecsapott a kínálkozó alkalomra. Ha elfoglalja az ottani fontos stratégiai pontokat akkor szerez egy pompás táborhelyet ahonnan kiindulva pontosan fel tudják deríteni a környéket. Támadtak hát hőseink!
Az orkok az ünnepség után félig részegen, az ogrék elleni csata miatt fáradtan és megfogyatkozva keltek harcra, de még így is sokan voltak, és erősek. Hatalmas, büdös, nyáladzó trollok is voltak velük, akiktől sikítva menekülnétek. A lovagok egy vállrándításal tudomásul vették, hogy vannak ilyenek is ellenük. Keleten öltek ők már ezeknél büdösebb trollokat is. Halottatok már Jenciről és történetéről délelőtt, ugye?

Az "annyira nem is büdös" trollok a kocalovasokkal Gakamak előtt

Sok vadkanlovas is volt a seregben, több mint amit eddig láttott az emberek serege valaha. A seregeket Gakamak vezette. Rokona Gakamaknak, aki a kormányzó lábát levágta! Nagy csapat pajzsos ork is volt a seregben akik bőszen mutogattak a gyíkra, fenegették fenyverüket és nyaldosták szájuk szélét. Gulyáslevest akartak vacsorázni, kiabálták. Trici mintha csak értette volna mit óbégatnak azok, felbődült és elindult feléjük. A lovagok vele tartottak, sokszor harcoltak már együtt, tudták így van esélyük a győzelemre. A kocalovasok berontottak a csatatér közepébe, majd elővettek egy kis szárított húst és sört. Falatozni kezdtek. Chukkular a gyalogos lovagokkal egyetemben nevetve rohanta meg őket. Szerette a vadkanpörköltet, és eltökélte este azt vacsorázik. A receptet magyarázta a lovagoknak miközben rohamoztak. Röhögve csapódtak bele a röfögve zabáló cocalovasokba. Le is vágták az orkokat mind egy szálig a vaddisznókkal együtt.

Disznótor a csatatér közepén

Galnozs dalaival bátorította társait és amikor csak lehetősége volt meglengette zászlóját, hogy villámaival megpörkölje a zöld csúnyaságokat. A gyalogos lovagok előrehúzódtak, - védve a vacsoránakvalót - Chukkular meg kicsit hátra, hogy tudjon majd segíteni oldalra is, ha a szükség azt kívánja, mert ott meg egy nagy csapat Sokbalta támadt rájuk. Mi az a Sokbalta? Nem figyeltél Kaba bácsira? Olyan orkok akiknek mindkét kezében balta van. Sokat ütnek, de nem tudnak jól védekezni. Közben Trici és a lovagok ádázul rárontottak a pajzsos orkokra és úgy megverték őket, mint szódás a lovát. A nagypajzsos orkok állták ugyan a sarat, de nagyon megzavarodtak a rengeteg ütéstől. Már az is csoda, hogy egyáltalán kitartottak! Gondolj csak bele, egy regiment lovag támadna rád élükön a kormányzóval, plussz egy háznyi nagy hüllő! Én biztos elszaladnék, de te is! Nem úgy ezek az orkok.

Csak a szokásos, Trici és az elit lovagok orkokat ölnek

Gakamak középen megelégelte a játszadozást. Maga rontott a gyalogosokra a trollokkal, és bizony jó párat levágott közülük. Trici segíts! - kiáltották ekkor és a hüllő megindult feléjük. Otthagyta a pajzsosokat a lovagoknak, ő pedig ment segíteni mint egy hű barát. A gyalogos lovagok ebből erőt merítve levágták Gakamakot, majd a trollokat is. Utóbbiakat miszlikbe aprították, mert eddigre megérkeztek a lovasok is. Leverték a pajzsosokat, majd oldalba kapták a bűzös mocsárlakókat. Szegény pajzsos gyalogosokat viszont a Sokbaltás csapat mind megölte. Trici és Chukkular ekkor bosszúszomjtól vezérelve rohant feléjük és szét is kergették öket a szélrózsa minden irányába. Látjátok hát, ha a bajtársak kitartanak egymás mellett akkor bármilyen fenevadakkal is állnak szemben a harcosok hősökké válhatnak. Ehhez viszont az kell, hogy készüljetek mindig, ahogy a vezetőitek mondják és segítsétek egymást!
Hogy mi történt a csata után? A könnyűlovasság felderítette a környéket, és hatalmas erőt találtak. Voltak ott ogrék, trollok és orkok valamint goblinok rengetegen. Ezek a fenevadak egyként indultak el a tábor felé. A kormányzó nem kockáztathatott, amennyi ragszolgát tudott felszabadított a tó partján és velük visszatért a városba. Az új telepesek földeket kaptak, páran a seregbe álltak katonának és készültek a visszatérésre nyugatra. Mert egyszer vissza fognak térni, minden rabszolgát felszabadítani.

 * kivonatok Tudós Fredrics – A hadtudomány kialakulásáról című művéből